Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A magyar sajtó helyzete és megoszlása a polgári Csehszlovákiában (II.)
kább észrevette a szülök konzervatív része, a cserkészet ortodox formáihoz mereven ragaszkodó cserkészvezetői kar és az ifjúság lelki és szellemi egységén őrködő klerikális sajtó. A keresztényszocialista lapoknak A Mi Lapunk ellen intézett sorozatos támadásai egy olyan eset alkalmából, amelyben a lap sarlós „szerkesztő-részlege“ tényleg elvetette a sulykot12), durva kampánnyá és a szülők körében megszervezett bojkottá erősödtek. Ezt a céltudatos kampányt és bojkottálást Scherer „visszatáncolása“ és a lapnak a Sarlótól való elhatárolása sem1 tudta már kivédeni13), s A Mi Lapunkat 1932 elején be kellett szüntetni. A lap elleni kampányból az ellenlábasként életre hívott Tábortűz is kivette a részét. Ez az 1930-ban induló, klerikális szellemben szerkesztett cserkész- és diáklap a Csehszlovák Cserkészszövetség Magyar Tanácsának hivatalos lapjaként jelent meg. Főszerkesztője Mrenna József érsekújvári gimnáziumi tanár volt, de a szerkesztés tényleges munkáját a komáromi gimnázium bencés tanárai — közülük elsősorban Bíró Lucián — végezték. Azt a hiányt, amelyet A Mi Lapunk megszűnése okozott, az agilis losonci középiskolások saját erejükből próbálták áthidalni. Először egy röpiratszerű füzetet (Középiskolások, ahogy ók látják helyzetüket) adtak ki, amelynek szerkesztésében Krammer Jenő szaktanácsokkal segítette őket; 1933-ban pedig létrehozták az Indulást, amely „tényleg minden tanári szerkesztés és behatás nélküli tiszta diákfolyóirat lett",u) de a harmadik számon nem jutott túl. A középiskolás lapok közül még a Szülőföldünk című, eléggé színvonalas honismereti folyóiratot említjük meg, mely 1936—38 között Pozsonyban jelent meg Szepessy Sándor szerkesztésében. A komunista párton, illetve a Szocialista Ifjúmunkások Szlovenszkói Szövetségén belül többször megpróbálkoztak azzal is, hogy a magyar nemzetiségű ifjú munkások számára 12) Az 1931. évi októberi számban „A középiskolások tíz követelése“ címmel olyan közlemény jelent meg, melyet a sarlósok a kezdeményezésükre beküldött diákhozzászólások alapján állítottak össze. A nagy megbotránkozást keltő közlemény első pontjában az állt, hogy „az iskolákban azonnal el kell törülni az osztályozást és 'buktatást“. 13) Scherer Lajos: A szerkesztő szava. A Mi Lapunk 1931. évi 10. sz. 14) Krammer Jenő: i. m. tartós orgánumot létesítsenek, de a kísérletként létrejött folyóiratok (Az Ifjú Gárda, Kommunista Ifjúmunkás, Ifjú Előre) egytől egyig a gyors elhalás sorsára jutottak. Ez lett az osztályrésze a Vörös Pionír című lapnak is, amelyet 1926. február 18-án a tanuló- ifjúság lapjaként indítottak el. Az anyagi eszközökben bővelkedő katolikus egyházi körök a sajtót a falusi földműves és iparos ifjúság megnyerése érdekében is sikeresen használták ki: a Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Szövetség (SZKIE) hivatalos lapjaként kiadott Ifjúságunk többezres példányszámban jelent meg. A főiskolások ifjúsági mozgalmai közül szintén csak az országos szervezetté kiépült katolikus Prohászka Köröknek sikerült tartós folyóiratot létrehozniuk; 1932-től 1941-ig megjelenő havi folyóiratuk, az Új Elet, a klerikális szellemiség korlátai között jól szerkesztett és színvonalas orgánumnak számított. A sarlósok híres röpirata, a Vetés 1928 júliusa és 1929 szeptembere között mindössze négy számban jelent meg. Ez a négy szám viszont fontos dokumentumnak számít, mert a mozgalom első kristályosodási fázisát: a Sarlónak a regösmozgalom kebelében való kibontakozását közvetlenül tükrözi. A sarlósok dédelgetett álma: az önálló mozgalmi folyóirat, a fejlődés további szakaszában sem valósult meg; a Sarló mozgalmi kulminációjá- nak: az 1931 őszén tartott kongresszusnak az anyagát egy másik jelentős sarlós dokumentum, az 1932-ben kiadott A Sarló jegyében című könyv15) rögzítette le. A Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének (rövidített nevén: CSMASZ- nak) 1930 és 1933 között két rövid életű, érdekvédelmi jellegűnek szánt lapja jelent meg: a Magyar Diákszemle és a Jövő. A Magyar Diákszemle kiadását az 1929. évi érsekújvári diákkongresszuson határozták el. Ezen a kongresszusán a főiskolások körében kialakult ideológiai ellentétek kiegyensúlyozása céljából egyezményt hoztak létre („az érsekújvári diákegység egyezményét"), s ennek pontja realizálásaként született meg a Magyar Diákszemle. A „pártatlan kéthavi diákfolyóiratként“ 1930 februárjában elindított lapban — melynek főszerkesztője Győry Dezső volt — a sarlósok befolyása jutott túlsúlyra. Az ennek következtében támadt belső 15) A Sarló jegyében — Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig. Pozsony 1932. 189. o. 16) a két ifoyltatásban leközölt cikk lelőhelye az I. évf. 1. és a II. évf. 1. sz.
