Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A magyar sajtó helyzete és megoszlása a polgári Csehszlovákiában (II.)
intrikák, valamint az egyre súlyosbodó anyagi nehézségek miatt a színvonalas lap 1931 elején elhalt. A megjelent néhány szám anyagából Brogyányi Kálmán, Duka Zólyomi Norbert, Horváth Ferenc, Jócsik Lajos, Morvay Gyula és Peéry Rezső radikális szellemű írásain kívül „A csehszlovákiai magyar egyetemi hallgatóság mozgalmainak kibontakozása“ című, forrásértékű összefoglalás16) emelkedik ki. Az 1932 októberében színre lépő Jövő azzal a bizakodással indul útnak, hogy „szellemi gyújtópontjában sikerülni fog egyesíteni az egész kisebbségi magyar főiskolás szellemiséget, tekintet nélkül politikai avagy világnézeti meggyőződésére".17) „Nálunk nem fordulhat elő az, hogy egyes diákfrakciók kisajátítják maguknak a lapot" — hangzik a programcikk egyik (félreérthetetlenül a Magyar Diákszemlére célzó) mondata. Valójában a Jövőben is egy ideológiai csoportnak: az akkortájt előtérbe kerülő Magyar Munkaközösségnek befolyása érvényesült a legjobban. Az anyagi nehézségek miatt szintén csak rövid ideig egzisztáló Jövő anyagában a legnagyobb jelentősége — forrásértéke — azoknak a közleményeknek van, amelyekben az egyes ideológiai diákcsoportok (a Sarló, a Prohászka Körök és a Magyar Munkaközösség) számolnak be eddigi útjukról és célkitűzéseikről18). Az egyéni írások közül Duka Zólyomi Norbertnek A szlovenszkói magyar líra című részletes tanulmánya (I. évf. 6— 7. sz.) és Zapf László Három kultúrfront című írása emelkedik ki. A húszas évek végének és a harmincas évek első felének főiskolás lapkezdeményezései közül még hármat említünk meg: a Baráti Szót, az Egyenes útont és az Oj Vetést. Az 1929-ben Beregszászon — Varga Imre, Narancsik Imre és Tárnok Gyula szerkesztésében — elindult Baráti Szó a református magyar diákságnak a regösmozgalomhoz és a Sarlóhoz közel álló havi folyóirata volt. A Mi Lapunk 1929. évi 10. számában a Baráti Szó megjelenéséről tudósító kis hír azt a kuriozitást is közli, hogy az új lapnak „előfizetési díja nincs, díjtalanul küldik meg minden érdeklődőnek". Az Egyenes Ütőn című kérészéletű (három szám után elhaló) lapot a gömöri végzett főiskolások indították el 1935-ben, hasonló nevű s meglehetősen zavaros eszmeiségű nacionalista „reformmozgalmuk" keretében. A mozga17) Programunk. I. évf. 1. sz. 18) Ankét a csehszlovákiai magyar főiskolai hallgatók ideológiai mozgalmairól. I. évf. 1. és 2. sz. lom összejöveteleit — amelyekről a megjelent három szám jegyzőkönyvszerű stílusban számolt be — a sajtóban „gömöri diétának" nevezték. Oj Vetés címen 1935-ben Prágában adtak ki egy haladó ifjúsági lap igényével megjelenő röpiratot, melyet Az Ut 1—2. számában melegen üdvözöltek. Az értékes kezdeményezés folytatása azonban elmaradt. A harmincas évek második felének baloldali szellemiségű ifjúsági folyóiratai a Kéve és a Forrás voltak. A Kéve a csehszlovákiai ifjúsági népfront országos magyar szervezetének, a Magyar Fiatalok Szövetségének folyóirataként 1937 januárja és 1938 szeptembere között, kihagyásokkal jelent meg. Nem nyomdai úton, hanem sokszorosítással készült. Fő feladatának a Szövetségbe tartozó tagegyesületek népfront szellemiben végzett politikai orientálását és megfelelő műsoros anyaggal való ellátását tartotta. A Forrás a pozsonyi egyetemisták haladó jellegű szervezetének, az: Eötvös Körnek a lapja volt: alcímében a „csehszlovákiai magyar ifjúság kultúrfolyóiratának" nevezte magát; két száma 1938 derekán jelent meg. A polgári Csehszlovákia fennállása idején megjelent nőlapok közül a Nőmunkás és a Nagyasszony volt a legismertebb. A kommunista Nőmunkást a Munkás vasárnapi mellékleteként 1924 januárja és 1926 márciusa között adták ki. Harcos politikai szellemét az olvasókból regrutálódó agilis levelező gárda is elősegítette. Irodalmi rovata színes és amellett igényes volt; folytatásos regényközlései között Barta Sándor Különös története és Upton Sinclair A szerelem zarán- dokútja c. könyve is szerepelt. A Prágai Magyar Hírlap kiadásában hosszú éveken át megjelenő Nagyasszony szellemét tekintve tipikusan konzervatív úriasszony-lap volt. írógárdája nagyobb részt a hazai dilettáns írókból került ki. Legjobb rovatai kétségtelenül a háztartási jellegű rovatok (kézimunka, kertészet, konyha stb.) voltak. A magyar nyelvű szaklapok közül elsősorban a Nemzeti Kultúra (1933—1935) és a Magyar Figyelő című tudományos jellegű folyóiratokat19), a Közmüvelődés-Kőnyvtárélet című könyvtáros lapot és a tanítóság számára politikai vagy felekezeti hovatartozás szerint kiadott pedagógiai lapokat — az ellenzéki pártokhoz húzó Magyar Tanítót, a szociáldemok19) Ezekről az irodalmi folyóiratokkal foglalkozó tanulmányban lesz részletesebben szó.
