Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A magyar sajtó helyzete és megoszlása a polgári Csehszlovákiában (II.)
Turczel Lajos a magyar sajtó helyzete és megoszlása a polgári Csehszlovákiában (ii.) A csehszlovákiai magyar sajtó különböző típusú rétegeiből még az ifjúsági lapokat, a írólapokat és a szaklapokat vesszük szemügyre; a szépirodalmi vagy szépirodalmi jelleggel is bíró lapokról, folyóiratokról egy külön tanulmányban lesz majd szó. Az ifjúsági lapokat jellegüknek és olvasóközönségük összetételének megfelelően négy csoportra oszthatjuk: gyermeklapokra, közép- iskolás és cserkészlapokra, ifjúmunkás lapokra és a főiskolás ifjúság mozgalmi vagy érdekvédelmi lapjaira. Gyermeklap kiadásával már a húszas évek elején is kísérleteztek; 1920 derekán Venczel Etelka szerkesztésében Gyermekvilág címmel jelent meg egy régi vágású, a középosztály gyermekszobájának igényeit kielégíteni óhajtó lapocska, de nem egészen félévi egzisztálás után, 1920 decemberében megszűnt. A legismertebb és legelterjedtebb gyermeklappá az 1930-ban Komáromban elindított Szivárvány vált. Ezt a >Borka Géza által szerkesztett és Harmos Károly által illusztrált szép kiállítású és színes tartalmú lapot a sarlósok örömmel üdvözölték, de hiányolták belőle a népi kultúra szellemét és termékeit, valamint a korszerű szociális „élt“.10) Ezt az utóbbi követelményt a Czabán Samu által szerkesztett íő Barátom című képes gyermeklap (1927—1929) juttatta érvényre. A katolikus egyházi körök által kiadott Napsugár Levente hangját és tartalmát a klerikalizmus nevelési eszményei határozták meg. A középiskolás diákok lapjai közül kronológiai szempontból a Turult illeti meg az elsőség. Ezt a kezdetben kézzel irt „szépirodalmi diáklapot" (hetilapot) a pozsonyi gimnázium V. osztályos tanulói 1919 áprilisában indították meg; az irka formátumú pároldalas lapot a 9—10. szám körül már 400-nál több példányban kapkodták el a terjesztési helyéül kiválasztott korzón. A nacionalizmus búsongó hangjait megszólaltató Turult (és testvérlapját, a Vakációt) néhány hónapos fennállás után a hatóságok rendeletileg tiltották be. A „szabályszerű“ középiskolás lapok közül a legnagyobb jelentősége és hatása a losonci 1°) Az űj nemzedék és sajtófrontja. A Mi Lapunk 1930. évi 4. sz. A Mi Lapunknak volt. Ezt az 1921—1932 között fennálló, havonkint megjelenő „diák és cserkészújságot“ egy állásából elbocsátott magyar tanár, Scherer Lajos iszerkesztette. Az első években teljesen régi vágású lapként mutatkozó A Mi Lapunk az 1925—26-os évfolyamoktól kezdve — amikor a prágai Szent György Kör főiskolás cserkészei állandó munkatársaivá váltak — meglepő változáson esett át, és az ekkor kibontakozó romantikus cserkészifjúsági mozgalomnak: a regös-mozgalomnak (és részben a belőle kinövő Sarlónak is) központi fórumává, szellemi műhelyévé vált. ,,Érdemes kinyitni ennek a folyóiratnak az évfolyamait és megrajzolni belőlük azt a fejlődési vonalat, amely a szlovenszkói magyar ifjúság lelki átalakulásának hü tükrét nyújtja, ha nem is mindig világosan, tisztán kivehetően, de mindenesetre úgy, hogy abból a fogékony érzékű szemlélő sokat kiolvashat" — írja A Mi lapunkról Krammer Jenő 1934- ben.11) A lap hasábjain a regösmozgalom célkitűzéseit tartalmazó, a c'serkészmozgalom és az önképzőkörök radikális megreformálásáért harcoló cikkek mellett — amelyeket a Szent György Kör tagjai és középiskolás cserkészek írnak — megtaláljuk Móricz Zsigmond híres írását (a Gyalogolni jót), Szabó Dezsőnek a csehszlovákiai magyar ifjúsághoz intézett ki- nyilakoztatásszerű leveleit és Győry Dezsőnek az újarcú magyarságot meghirdető verseit és programcikkeit. A Prágai Magyar Hírlapban működő Fenyves Pál felszólítására egyre több csehszlovákiai magyar író (Darkó, Egri, Marek Antal, Sípos Győző, Szombathy Viktor, Tamás Lajos, Urr Ida stb.) küldi az írásait a sablonos diáklapból izgalmas mozgalmi fórummá emelkedő és részben a kultúrpolitikai és irodalompolitikai folyóirat szerepét is betöltő A Mi Lapunkba. A laipnak ez a meglepő metamorfózisa úgy ment végbe, hogy azt a radikálisnak egyáltalán nem nevezhető, de a fiatalság lelkesedését őszintén becsülő s jóhiszemű és jóindulatú szerkesztő sokáig észre sem vette. Annál inti) Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar ifjúsági folyóirat kérdése. Magyar Figyelő 1934. évi 1— 2. sz.
