Irodalmi Szemle, 1965

1965/5 - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom fejlődése 1945 után

megjelenő Sovánka már jelentős visszhangra talált az olvasók között, de új irodalmunk első kiemelkedő sikerét a Közös út című színművel aratta, 1951-ben (államdíjjal is kitüntették). A Közös út iránydarab: a szlovák-magyar nemzetiségi megbékélés és a mezőgazdaság szocializálásának eszméjét hirdeti. Ma már számos szempontból sematikusnak, túlhaladottnak látszik, a szocialista irodalomnak abba a korszakába tartozik, amikor a politikai tartalom, az eszmei célszerűség volt az elsődleges, de felszabadulás utáni irodalmunknak így is kiemelkedő úttörő jelentőségű alkotása. Egri további drámája: Élni kell, Házasság, Ének a romok felett, Örök láng, Pünkösdi királyság, Virágzik a hárs, Szarkafészek, A tüzet rettegik a farkasok stb. közül elsősorban az Ének a romok felett tűnik ki az emberség és a barbárság küzdelmének szimbolikus, költői szépségű ábrázolásával. Az író régebbi és újabb elbeszéléseit tartalmazza a Keserű égbolt című kötet, melyet szlovákra is lefordítottak.

A regényírásban is Egrié a vezető szerep, igaz, néhány műve még a felszabadulás előtt kiadottnak átköltése vagy továbbfejlesztése, de termékenysége így is csodálatraméltó: Márton elindul (1953), Tűrj üllő (1956), Égő föld (1958), Szívet cserélni nehéz (1960), Boldogok szigete (1964), Megmondom mindenkinek (1965). Az Égő föld mondanivalóját az egész világirodalomban ismert Roza- munda-mondából meríti, s igazi lélektani biztonsággal ábrázolja a megsértett asszony bosszúját. A társadalmi küldetésű Megmondom mindenkinek eddig talán a legjelentősebb kísérlet a szlovákiai magyarság életének történeti regényben való ábrázolására. A mű, mely Magyarországra is rendkívül magas példányszámban jutott át, egy szlovákiai magyar dolgozó sorsában újkori történelmünk legeseménydúsabb, korszakos jelentőségű három évtizedét (1934—1964) ábrázolja.

Szépprózánk fejlődésének történeti sorrendjében Egri után Szabó Béla következik lényegesen egyenetlenebb életművel, melyből azért nem hiányoznak az igazi értékek sem. Szabó a két világháború közti csehszlovákiai magyar irodalomban autodidakta munkásköltőnek számított, de egy sikerült, életrajzi motívumokban gazdag regényt is alkotott (Ezra elindul). Első elbeszéléskötete 1951-ben jelent meg Az első ajándék címmel, azóta prózaíróként tartjuk számon. Az erősen sematikus-műkedvelő jellegű Mint szemünk fényét (1954) című regény után sikert aratott ifjúsági regénye, Marci a csodakapus. Legjobb alkotásának A menyassszony (1956) című kisregényét tartjuk, amely szlovák fordításban is megjelent. Újabb regényei és naplójegyzetei: A család kedvence (1957), Az élet peremén (1959), Napló 1956 (1961), Ebek lázadása (1964).

Fiatalabb prózaíróink között nehéz volna valami értékelési sorrendet megállapítani, mert kevés olyan alkotást tarthatunk nyilván, melynek az egyetemes magyar irodalomban is jelentősége volna de, ebben a műfajban is van néhány kimagasló kísérlet és a szlovákiai magyar olvasót speciálisan érintő mű is. Regionális irodalmunk átlagát messze felülmúlja Rácz Olivérnek Megtudtam, hogy élsz című nagyszabású társadalmi regénye, mely vetekszik Egri legjobb alkotásaival. Üj műfajt jelentenek irodalmunkban Monoszlóy M. Dezsőnek A villamos alatt címen kiadott lírai jellegű, rövid elbeszélései, melyek Kosztolányi hasonló alkotásaira emlékeztetnek, de inkább csak külső formájában, hangvétele mindig sajátos és egyéni ízű.

Az új csehszlovákiai magyar drámaírásnak Egri Viktor mellett legismertebb képviselője Dávid Teréz. Háfoorúellenes és antifasiszta drámái: Dr. Svoboda múltja, Az asszony és a halál. Későbbi drámái főként a házasság és a hűtlenség problémáival foglalkoznak: Lidércifény, Dodi, Fekete bárány. A fiatal szlovákiai magyar írók közül figyelemre méltó Lovicsek Béla, zalabai tanító. Elbeszélésgyűjteménye: Haragosok (1957), regényei: A csillagszemű asszony (1961), Tűz- virág (1963). Lovicsekéhez hasonlóan a szlovákiai magyar falu életének ábrázolását találjuk tehetséges fiatal prózaíróinknak, Mács Józsefnek műveiben is. Jelentősebb alkotásai: Végnélküli gyűlés (1955), Téli világ (1957), Pipafüstben

(1959), A kamasz (1961), Megbillen az ég (1964), A felszabadulás, illetve 1948 „jégtörő februárja“ után csak egy évtized múlva aktivizálódott Ordódy Katalin. Első regénye, a Megtalált élet (1958-ban) jelent meg; elbeszéléseket és verseket