Irodalmi Szemle, 1965

1965/5 - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom fejlődése 1945 után

is ír. További regényei: Nemzedékek (1961), Dunáról fúj a szél (1963). Duba Gyula pozsonyi szerkesztő szatíráinak és humoreszkjeinek gyűjteményét eddig két kötetben adta ki: A nevető ember (1959), Szemez a feleségem (1961). Elbeszélései: Csillagtalan égen struccmadár (1963). Szőke József, az Oj Ifjúság főszerkesztőjé válogatott elbeszéléseit 1959-ben Az asszony vár címmel adta ki. Regényei: Katicabogár (1964), Kaland a Tátrában (1964). Az ötvenes évek második felében feltűnő Dobos László esztéta és kritikus, az utóbbi években elbeszéléseket és regényt is írt: Messze voltak a csillagok (1963).

Költészetünket és szépprózánkat új feladatok és lehetőségek elé állítja a magyar irodalom egészével egyre szorosabbá váló kapcsolat, ami azt is jelenti, hogy az olvasó minden nehézség nélkül, ugyanolyan olcsó áron megszerezheti a magyar irodalom és a világirodalom legjobb alkotásait, mint hazai kezdő szerzőink irodalmi próbálkozásait. Ezért az egyetemes magyar irodalomba való bekapcsolódással regionális irodalmunknak szinte életkérdésévé válik a művészi színvonal emelése, mert a speciális szlovákiai magyar problémák is fokozatosan megszűnnek; a szépirodalom általános fejlődése túljut a nemzeti és országos korlátokon, s az egyetemes emberi problémák és sorskérdések ábrázolása felé halad.

Sokol Koloman: Forradalmárok