Irodalmi Szemle, 1965
1965/10 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Ladislav Ťažký: Amenmária
Ladislav Ťažký Umenmávia Valya is aludni szeretne. Semmi mást, csak aludni, aludni nagyon sokáig. Minden olyan csodálatosan szép volt. Vilo is olyan kedves volt, tapintatos, és általában minden nagyon szép volt, de most már az alvás lenne a legjobb. Vilo most olyan közömbös, legjobb lenne ha felállna, és elmenne. Nem, nem örökre, csak egy kis időre. Nagyon fáradt, és az egész teste kellemesen sajog. Az az érzése, mintha kettéhasadt volna, mintha két teste és két lelke volna egyszerre. Egyik lelke ujjong azon, ami történt, és ebbe a leikébe rejtette Vilőt, szerelmét, vágyát és azt a különös, eddig még ismeretlen érzést, amely most teljesen a hatalmába kerítette. A másik lelke tele van valami névtelen szomorúsággal, tanácstalansággal, ez a másik lélek sírásra készteti Valyát, ennek a másik léleknek nemcsak közömbös, ez a másik lélek haragszik Vilóra. Ez a szerelemből született gyűlölet meg a megbánás, hogy egy olyan kincset veszített el, amelyet többé soha nem szerezhet vissza, töltötte be másik énjét. Olyan veszteség ez, amelyet Valya is akart, de most mégis sajnálja, hogy megtörtént az, amivel talán még várhatott volna. Sajgó testét simogatja, egy pillanatra mindentől undorodik, még önmagától és Vilótól is, de ez az érzés igazán csak egy pillanatig tart, azután újra felébred ifjú testében a vágy, hogy újra, hogy visszavonhatatlanul veszítse el azt, ami már úgyis elveszett, hogy örökre emlékezzen erre a napra. Mennyire félt! Pedig olyan természetes volt minden, olyan különös, és olyan szép! Vilóra nézett. A fiú a kórón feküdt, és a lányt egyre jobban hatalmába kerítette újra a mámoros szerelmi vágy. Azt akarta, hogy Viló újra csókolja, egész az önkívületig csókolja, bogy újra érezze azt a kellemes fájdalmat. De Vilónak mindegy, mit csinál vele. Hiába markol fekete hajába, hiába csókolja, Viló sokkal jobban kimerült, mint Valya. A bahcsiszeráji kán szolgája A boldogan szendergő arcon árnyék suhant át. Valya a szemhéján keresztül megérezte. Első gondolata az volt, hogy a kukoricakóró levele mozdult meg. Talán feltámadt a szél, és az mozdította meg a kóró száraz levelét. De a szél simogatását nem érezte arcán, és a levél suhogását sem hallotta. Ösztönösen felnyitotta szemét, csak úgy akaratlanul, mert az volt az érzése, hogy valaki megállt a kóró- rakás mellett, és most sóvárogva bámul rá. Be kellett volna takaródznia, Viló is felöltözhetett volna igazán, és bemehettek volna a viskóba. Arra gondolt, hogy mindezt csak álmodja; lehúnyta szemét, és végre tudatára ébredt, hogy nem alszik. Újra felnyitotta a szemét. Nem, nem alszik. Itt van az az ember, és sóvárogva nézi, vadul, szinte eszelősen bámulja. Szeme apró, ferdevágású, és szembogara a vágytól kitágul. Fiatal és csokoládébarna, mint ő. Ahmet, a tatár pásztor. Ismeri jól. A szomszédfaluba való. Megszökött a visszavonuló vörös hadseregtől, és otthon maradt. A németek békén hagyták, mivel kikérte őt pásztornak a bahcsiszeráji kán. Minek a kánság, ha nem kap hozzá alattvalókat? És a németek adtak neki kánságot is, alattvalókat is. Ennek a pásztornak a parancsolója, a kecskeszakállas gonosz vénember a tatár hű- bérurak nemzeti viseletét hordja, és kánná a südfrontkomandant feldmarsal von... nevezte őt ki. A kán nem tudja a német táborszernagy nevét megjegyezni. Amikor a hatalmára hivatkozik, mindig a feldmarsal von-t emlegeti. A kán csakhamar az ukránok és a tatárok réme lett. Középkori méltóságokkal felruházott, török nevelésben részesített kalandorokkal vetette magát körül, meg német egyenruhás tatár katonai testőrséggel. Az ukránokat megfenyegette, hogy kikergeti őket a kánság területéről az elveszett tengeren és a tatár sáncokon túlra, ahol a kánság ideiglenes határa volt. Csak ideiglenes, ezt a két szót a kán nagyon jól megjegyezte. Ha a németek győznek, a háború után a kánságból hatalmas Tatár Birodalmat csinál... Ahmet vigyorog, ferde szemei keskeny réssé szűkülnek mosolygás közben. Ezért a legszelídebb mosolya is vigyorgásnak látszik. — Engem szeretsz mindjárt, kislány, engem. — Ahmet lehajol, hogy megsimogassa Valya meztelen combját. Hányszor álmodott legelte
