Irodalmi Szemle, 1965

1965/10 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Oldŕich Mikulášek: Versek

feltámadás

Minden szőlőkarón varjú,

akárcsak a halál szörnyű bitóján.

A szőlőtő már elvérzett.

Megtelítette a hordókat,

melyek most erjedéstől mennydörögnek,

hogy még a varjak is begubóznak,

majd nagy károgással

hirtelen elszállnak

a bőrig ázott erdő felé.

A tócsás-sáros országúton árván, egyedül

érzem, ahogy a szívem mellékfolyói szépen fodrozódnak,

hogyan remeg bennem a duzzasztógát, s míg arcomon szikkad az eső, azalatt a távíróoszlopok zúgják szerte a hírt, hogy újjászületett a bor istene,

még ha oly puszta is a föld, és az ég meg csillagtalan.

gondolatok a talponállóban

Állva eszik ott a levesüket,

s általában minden állva megy ott végbe:

a pult mögötti kisasszony

lélegzete szinte úrfelmutatás,

állnak a gondolatok is

az ízt kóstoló szájpadlás felett,

mely búvópatak bolthajtása,

hol eltűnik az állva lenyelt leves

együtt a nyállal, melynek rég

nincs már alázatból eredő

kesernyés mellékíze.

Mert állva élni: ez a kor parancsa,

s állva meghalni: ez az élet parancsa,

a fáraók szokása szerint

álló koporsóba kell lépni

ebben az oszlopcsarnokban, hol a csendes

meredten állnak odébb [múmiák

kávéért az eszpresszógéphez,

vágyért a szeretőhöz,

vagy a villamosban a felebarát lábára

s tán nyakára is,

ha az illető magáról megfeledkezik,

s oly illetlen helyzetbe kerül,

mint a vízmérték,

mely mindent megvizsgál; eléggé egyenes a hasábfa a köbméterben, a tégla meg a falban?

Madárkáim, énekeljetek, csengjetek villák, kések, alumínium rigóim!-Kováč-Farský Vladimír fordításai

Dagmar Rosúlková-Kubiková: Kézzel formált váza, mázolt samott, 1963