Irodalmi Szemle, 1965
1965/9 - Fehér Kálmán: Versek a Száz panaszból
versek a száz panaszból Tizenharmadik panasz Ma haragos volt a folyó, Sokat öltünk. Vajon milyen színű lesz Ez a kövér kis kagyló? Tizennegyedik panasz Orpheus Cocteauval is találkozott. Utánafordult egyszer — utánafordult kétszer is: len-áztatta fehér haján csodálkozott, és elakadt egy versben. Cocteau Orpheussal találkozott. Tizenötödik panasz Halászni lenne jó! Tengeren találni magad, Tenger amikor hasad, Reggelente, míg álmod apró Hálóit kiveti, kérges És delejes végtelenekre. Amikor álmod reggelente Meg-megszakad és vétkes Medúzákat hizlal A takaró alatt. Folytonossága épp ezért tart. Szikes, kopár sziklákat, Szirteket tapogatón Ráébredni mindenre, Ám csak azután, hogy véred Vörös haja lebeg mereven a sótól. Halászni lenne jó! Csak ekkor észrevenni a felhőt És a madarakat. És a vörös redőnyt Hagyni, hogy rád hulljon. Tizenkilencedik panasz De l’audace, et encore de l’audace, et toujours de l’audace HAH! ÉS MI IS BÜSZKÉK LETTÜNK A MONDATOKRA, ahogy hozzáférhetetlen sas-fészkünkbe belenyúltak a tegnapi barátok és mai ismerősök, kiknek bőrükhöz közelebb volt vérük, Fehér Kálmán
