Irodalmi Szemle, 1965

1965/9 - Szabó Béla: Steiner Gábor (regényrészletek)

mekről úgy beszélt, mint fiúról, aki egészen úgy néz ki, mint az apja, olyan értelmes is lesz, úgy fog mosolyogni... aztán zokogni kezdett, hogy milyen boldogtalan... utána minden átmenet nélkül arról kezdett beszélni, hogy ideje lenne gyermekkelengyéről gondoskodni, és neki egy vasa sincs. Fancsinak aztán gondja volt arra is, hogy mindezt Gábornak tolmácsolja olyan kijelentésekkel, hogy „nőcsábász“, „lelkiismeretlen kalandor“ meg hogy „szép kis kommunista vagy te“.

Mindez azonban nem használt volna, ha Gábort a saját lelkiismerete nem hajtja arra, hogy tettének következményeit vállalja. Szeptember elején döntött: felkereste a szülőket, és megkérte lányuk kezét. A nagy eseménynél ott voltak a fivérek isr Valamennyien mélyen meg voltak hatva, és az egyik, a termény- kereskedő azt ajánlotta Gábornak, hogy hagyja abba a mesterségét, és lépjen be hozzá társnak az üzletbe. Biztosította, hogy sokkal nagyobb lehetőségek kínálkoznak számára ebben a szakmában, mint a nyomdászatban. Ahhoz, hogy a nyomdászatban önállósítsa magát, komoly tőkére van szüksége, a terménykereskedésben pedig mindössze összeköttetésre és ügyességre van szükség. Ezért, ha nem akar társként belépni, segítségére lesz abban, hogy önálló legyen. Hasonló ajánlatot tett neki a másik fivér is, de Gábor megköszönte jóindulatukat, azt válaszolta, hogy a kereskedelem nem neki való, nem az a terület, ahol képességei érvényesülhetnének.

Miután az esküvő megtartása felettébb sürgős volt, Gábor 1913. szeptember 11-i keltezéssel kérvényt ír Dr. Bárczy István budapesti polgármesterhez, amelyben a házasság sürgősségére való tekintettel, a kihirdetés alóli íelmentést kérte.

A kérvényt saját maga írta gonddal, kerek gyöngybetűkkel, és így hangzott:

Tisztelt Polgármester Űr!

Tisztelettel alőlírott Steiner Gábor nyomdász budapesti lakos házasságra óhajtok lépni Kriegel Margit hajadon budapesti lakosnővel, melyre a törvényszabta okmányokat bemutatom, úgy azt, hogy köztünk házassági akadály fönn nem forog, továbbá, hogy katonai kötelezettségemnek eleget tettem, szintén igazolja

— azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordulok Nagyságos Polgármester Úrhoz, hogy bennünket kihirdetésének kötelezettsége alól felmenteni kegyeskedjék.

Menyasszonyom a tiszt, becsatolt orvosi bizonyítvány szerint terhes állapotban van, s így házasságunk megkötése felette sürgős. Mély tisztelettel esedezem Nagyságos Polgármester Úrhoz, hogy ezen súlyos indító okot kegyesen

tekintetbe venni és nekünk a felmentést megadni és felmentvényt megbízott ügyvédemnek kiadatni méltóztassék.

Tiszteletteljes kérésemet ismételve vagyok kiváló tisztelettel Nagyságos Polgármester Úrnak

alázatos szolgája Steiner. Gábor.

Zsigáék lakásán írta a kérvényt, egyik leendő sógora, aki ügyvédi körökben járatos volt, egy piszkozatból diktálta a szöveget. Amikor elkészült, átadta neki; sógora szakszerűen négyrétre hajtotta, utána elköszönt, Dr. G. Németh Ignáchoz, a jónevű köz- és váltó ügyvédhez sietett az Erzsébet körútra, hogy minél előbb dűlőre vigye az ügyet.

Amikor egyedül maradtak, Erzsi kezdte a beszélgetést. Gábornak azt mondta, örül, hogy végre döntött; semmi értelmét sem látta a további ellenállásnak, csak felőrölte volna mindkettőjük idegeit. És mint számos esetben, most is kijelentette, meg van arról győződve, hogy Margit valóban szereti.

— Ebben én sem kételkedtem — válaszolt Gábor. — Azt sem tagadom, hogy én is szeretem őt. A baj csak az, hogy Margit és az egész családja abban bíznak, hogy idővel a maguk képére formálnak. Javaslatuk is, hogy bevesznek a boltba, ezt a célt szolgálta. Nem csoda, ha Margitnak nem tetszett visszautasító magatartásom. De nem teketóriáztam sokat, megmondtam neki: ha annyira tetszik neked a bolt, akkor egy kereskedőt kellett volna választanod, nem pedig engem. És itt van éppen az ő nagy tévedésük.

— Gondolj arra, hogy gyermeked lesz!

— Egyébre se gondolok.

— Arra is gondolhatsz, hogy Margit megváltozik — szólt Zsiga.

— Soha, istene a pénz, ezt otthon az anyatejjel szívta magába.

— Ha így lett volna, akkor miért választott téged?

— Ezt magam sem tudom megmagyarázni. Rejtély. Ki tudja, talán férjhez akart menni.

— Ezt nem hiszem — szólt közbe erélyesen Erzsi —, és ilyet ne mondjál róla! Egy lány, aki annyit kockáztatott, vállalt éretted, az nem számító.

— Azt mondom, ami eszembe jut — állt fel Gábor mosolyogva—, mert el vagyok keseredve. De azért nem tagadom, jólesik, Erzsi, hogy te annyira véded barátnődet, vagy ha úgy tetszik: feleségemet. Hisz most már nyugodtan nevezhetem annak. Ha meggondolom, nem is annyira Margit miatt vagyok elkeseredve, hanem a Kriegel család rokonsága bánt.