Irodalmi Szemle, 1965

1965/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (2. folytatás)

Ezek ugyanis sokkal de sokkal mélyebben rejlenek. A néger mozgalmak mostani fellendülése lehetővé tette az amerikai Dél iparosítását. A négerek kiemelkedtek a falun uralkodó fél­feudális viszonyok közül, ahol, mint a föld bérlői, teljesen a nagybirtokosok hatalmában voltak, és feljöttek a városokba, ahol mun­kásokká lettek. Itt jobban együtt voltak, köny- nyebben szervezkedhettek, fokozatosan meg­találták az utat a szakszervezetekbe és az értelmiség felé. Ez nagy, lényeges haladás volt — de megvoltak a maga korlátai. Ha ecj,v néger feljött a városba, rendszerint semmi mást nem hozott magával, mint a kétkezi munkára való készséget. Nem maradt számára más, mint a legdurvább munka, napszámosság, vagyis a minősítetten munka — és pont ettől fosztja meg őt^napról napra a technikai hala­dás. Először a mezőgazdaság gépesítése indí­totta el ezt a folyamatot, azután a nyers­anyag- és tüzelőanyagbázis eltolódásai, amik a szén- és ércbányák hagyományos területeit „gazdasági sivataggá“ változtatják; most pedig az automatizáció szorítja ki őket a foglalko­zásból ott, ahol különben mindeddig gazdasági fellendülés uralkodik, — az ipari városokban, elsősorban a kohó- és gépipar központjaiban. Ez az alapvető probléma. Kilenc évvel a Leg­felsőbb Bíróságnak a fekete és fehérgyerekek külön iskoláiról szóló döntése után a néger tanulóknak csupán tizedrésze jár délen és az úgynevezett határmenti államokban olyan is­kolákba, ahol fehér gyerekek is tanulnak — és nyolc „mély“ déli államban csupán a néger gyerekek egytizede. Először ez — másodszor pedig: a statisztika szerint viszonylag két és félszer több néger család nyomorog, mint fehér. A két kulcsfontosságú tény között okozati összefüggés van, s ezt Amerika most tudatosítja. „Az amerikai néger“, írta James Reston a New York Times-ban „előnyöket szerez jogi szempontból, de egyre inkább elmarad gazda­sági szempontból. Megkapja lassan a jogait, de nem jut hozzá az elektronikus számológépek ■ korszakában szükséges minősítéshez. Több le­hetőséget kap a minősítetlen munkát illetően, de ugyanezt el is veszi tőle az újfajta úr, az automata gép“. Ezt egy fehér újságíró írta, — hallgassuk most meg, mit mondott egy fekete szakszerve­zeti vezető, mégpedig az egyetlen néger az AFL-CIO huszonhét alelnöke közül. A neve A. Philip Randolph, és már sok év óta ő a hálókocsik személyzete szakszervezeti szövet­ségének az elnöke (Sleeping Car Poters’Union). Az V. kongresszuson elmondott beszédéből idézte a The American Federationist ezt a figyelmeztetést: „A néger egy mély gazdasági válság szorí­tásában vergődik. A fekete amerikaik tömege ma gazdasági szempontból viszonylag ugyan­olyan helyzetben él, mint élt a Nagy Válság „mélypontján“... A néger munkás lép egyet a társadalmi és politikai egyenlőség felé, de gazdasági helyzete a többiekéhez viszonyítva rosszabbodik, vagy stagnál... Ez a paradox helyzet kétségbeesésbe és a kilátástalanság érzésébe kergeti a néger munkásokat — ez viszont elégedetlenséget és harcias szellemet szül, s ez jellemzi a polgári jogokért folyó forradalmi mozgalom jelenlegi szakaszát. Ez a harcias szellem nem apad el. Legutóbbi sikereinek a polgári jogok területén legna­gyobb részt azon a gazdasági haladáson ala­pulnak, amit a négerek — a munkásság segít­ségével — a negyvenes években és az ötvenes évek elején tettek meg. Félek, hogy ezektől a sikerektől megfoszt minket az a gazdasági pangás, amely 1953-tól sújtotta a néger lakos­ságot. Ebben a gazdasági háttérben kell lát­nunk a forradalom egy csomó olyan vonását, amely érhetetlennek és túlzónak látszik. De nem szabad megengednünk, hogy a munkás- mozgalmat nevetségessé tegyék, akik teher­autók elé fekszenek, darukra kúsznak vagy más, úgynevezett extrémista akciókat kezde­ményeznek ... Ha a harcias szellemű négerek magatartása meg is zavar sok fehér amerikait, nem lenne szabad megzavarnia a munkássá­got... Az automatizáció megszüntet sok tízezer minősítetlen vagy félig minősített munkaalkal­mat, amely hagyományosan épp a négerekre várt. A sokszázados üldözés és kizsákmányolás megakadályozta a négereket abban, hogy mű­veltséget szerezzenek és felkészüljenek azokra az új, minősített munkakörökre, ahova most munkaerőt keresnek. Ezért van az, hogy min­den negyedik állandó munkanélküli dolgozó néger, (bár a lakosság számát tekintve csupán minden kilencedik amerikai polgár néger — D. P.)... A négerek ott rekednek a négerek slum-jaiban és gettóiban, míg a fehér bőrű munkások, mivel jobban megy a soruk, a kel­lemesebb külvárosokba költöznek... A legna­gyobb városokban a lakás és az iskola szem­pontjából a négerek és a fehérek egyre távolabb kerülnek egymástól... Nehogy megtévedjetek, testvéreim: a nége­rek elidegenednek a munkásmozgalomtól, és egyre inkább elidegenednek... A munkások és a feketék egysége, amelyre nagyobb szük­ség volna, mint ezelőtt bármikor, megbomlik. Ennek oka pedig nem csupán a szakszerveze­tek egyrészében megnyilvánuló faji megkü­

Next

/
Thumbnails
Contents