Irodalmi Szemle, 1965

1965/8 - FIGYELŐ - Koncsol László: Cselényi László: Erők

ugyan — egy kényes vonatkozásokkal teli közérdekű kérdéskomplexumot, amelyről kimerítőbb hivatalos politikai értékelést még nem tettek közzé, politikai megfontolásokkal átszőtt irodalmi formában részletesen átvilágított —, de a műve művészi, műfaji szempontból degradálódott, s a szándékolt nemzetiségi fejlődésregény helyett felemás irodalmi képződmény született. Ha a politikai-didaktikai célt tartjuk szem előtt, akkor Egri művét tézisregénynek vagy politikai irányregénynek nevezhetjük. Ha a téma történelmi eseményanyagára, a megformálási módra és az ismeretterjesztő funkció hangsúlyozottságára gondolunk, akkor ennek az alkotásnak a helyét a népszerűén tudományos és ismeretterjesztő műveknek abban a csoportjában jelölhetjük ki, amelyek a történelmi és politikai események regényes feldolgozását tűzik ki célul.

Az Egri-mű felemás műfaji jellegét nem tudja kiküszöbölni az egyéni cselekményszál művészileg megfelelő bonyolítása sem. Mint már arra rámutattunk: a történelmi eseményekből kialakított cselekményt az író a reCselényi László Koncsol László m _ ...

Cselényi első kötete, a „Keselylábú csikókorom“, a sémák feloldásában, a becsontosodott irodalomszemlélet felszabadításában, a hazai magyar líra megújításában vitt annak idején szerepet. Furcsa helyzet ez, de így van: a mi irodalmunkban induló költők is felkavarhatják a vizet. Könyve az objektív és a szubjektív világ belső egyensúlyával, amellett a költői egyéniség bátor felmutatásával, felszabadultan, gáttalanul ömlő verssoraival egy merésznek ígérkező költői pálya kezdetét jelezte. Verseire a modern magyar költői törekvések hatottak, de ez a hatás feloldódott Cselényi hangjában, amely a férfikorba lépő ifjú ember mohó élet- és tettvágyát harsogta a világba. A megverselt témákat a hagyományos forrásokból merítette, az elhagyott falu, a megtalált város, a hontalanság, a honvágy, a szerelmek, az első kóborlások, a világ féltése bukkant fel újra meg újra a könyvben, s bár kezdő költő első kötete volt, mégis meglepően egységes és egyenletes színvonalat hozott, és aránylag érett, a maga fiatalos hevüléseivel is érett felfigyeltető könyv volt, mert a mozgás, mint központi motívum, nem csupán a tartalomban, hanem a versek formájában és

gény alapszövetének 'tekinthető i.magáritörté- netbe“ szövi bele. A szoros értelemben 'vett magántörténet művészi megformálása až Egrire jellemző hagyományosan realista módszerrel és eszközökkel történik, és általában; életszerűen, gyakran szuggesztíven is hát. Ezzel az életszerűséggel, életteijessé'ggel azonban a történelmi események felületes rajza ésséma- szerű ábrázolása zavaró s hitelrontó ellentétben van. '-.'.i r (Egri 1964-ben kiadott regényéről, a „Boldogok szigeté"-röl ennek a dolgozatnak a keretében csak futólag s zárójeles formában emlékezünk meg. Ezt a regényt ■*— amely nem új alkotás, hanem egy évtizedekkel korábban írt s a Prágai Magyar Hírlapban, Süllyedő partok címen folytatásokban leközölt műnek a mostani átdolgozása — egyelőre nem tudjuk a prózánk fejlődésének mai folyamába illeszteni. Ehhez még az eredeti s átdolgozott mű gondos összevetésére s ennek alapján az átdolgozás esztétikai indokoltságának és eszmeierkölcsi jogosultságának a megvizsgálására lesz szükség.)

(Folytatása következik)

stílusában is kifejeződött, s keretbe foglalta a kötetet. Az ifjúkor romantikája, idealizmusa volt ez, az igével mint uralkodó szófajjal, meg a melléknévvel, igék és melléknevek halmazával, és stílusának még így, borzásan és rakoncátlanul is volt lendülete, sodrása. A kötet ereje ebben a dinamikus mozgásban volt, de verselése zökkenőkkel is járt, fegyelmezetlen volt, helyenként formátlan, széteső és bőbeszédű, másik gyarlósága, gyermekbetegsége, hogy programja általánosságokban mozgott, elmosódtak a körvonalai, s bár — mint minden romantikus program — a lázadás1 elemeit is magában hordta, mindez csupán ösztönös volt, s más előjellel, rokon volt a korszak költészetével, mert ez is, az is távol állt a cselekvés lehetőségétől, s így be kellett érnie azzal, hogy elvont vágyait és érzéseit fogalmazza meg.

Az „Erők“ részben a „Keselylábú csikókorom“ hagyományait követi, másrészt új utak, új lehetőségek felé tapogatózik. Az ,,Erők“-ben megbomlott Cselényi első kötetének sajátos belső egysége, s ezúttal tipikus átmeneti, kísérletező' könyv kerül ki műhelyéből. Üj formákkal próbálkozik, s míg egyik