Irodalmi Szemle, 1965
1965/8 - FOLYÓIRATSZEMLE - Koncsol László: Miről ír a prágai Plamen
hagyott emberrel azonosul, nem pedig az elidegenedett emberrel, s a magányos ember az Örök Emberrel egyenlő. A burzsoáziának ez az anonim volta tovább erősödik, ha a tulajdonképpeni burzsoá kultúra vizsgálatáról áttérünk az elterjedt, általánossá vált, alkalmazott formáira, az erkölcsre, a polgári szertartásokra, a laikus rítusokra, az együttélés íratlan szabályaira a burzsoá társadalomban. Ezeket a formákat a burzsoázia teremti önmaga és az egész társadalom számára. Ezért itatja át Franciaországot a burzsoá erjcölcs. „Ha a burzsoá normákat az egész nemzet gyakorolja, akkor egy természetes rend természetes törvényeiként tűnnek fel: minél inkább propagálja a burzsoázia a maga elveit, annál természetibbé válnak. A burzsoá valóság szertefoszlik egy bizonytalan világba, s ennek egyetlen lakója nem a proletár és nem a polgár, hanem az Örök Ember.“ Ilyen módon a Történelem Természetté változik. A burzsoázia a technikai és tudományos haladásra építette hatalmát, a természet korlátlan átalakítására, de a burzsoá ideológia ismét változatlan természetet teremt. A tökéletesítő, változó világ eredeti képzetéből megszületik a szüntelenül ismétlődő változatlan emberiség torz képe. Röviden: a mai burzsoá társadalom útban van a valóságtól az ideológia felé, más meghatározással az „anti-fyzis“-től a „pseudo-fyzis“-hez, a természettel folyó harctól egy hamis természet megteremtése felé. Pablo Picasso: Reggeli a szabadban, lino (1961)
