Irodalmi Szemle, 1965
1965/8 - HAGYOMÁNY - Forbáth Imre: A csehszlovákiai magyar irodalomról
zött" c. tanulmányában azt emelte ki történelmünkből, ami abban rossz volt, a századok ellentétét és a magyar bűnök szörnyű, csaknem végtelen sorát. Én itt a dolgok másik oldalát hangsúlyoznám: a történelem mindazon példáját, ahol — bár csak csírájában, és ha pillanatra is — a barátság, megértés, együttműködés, közös sors és harc villant volt meg. Mert ezek a példák szigorú ujjal mutatnak a jövő felé. Részemről nem a tagadásra, hanem a dolgok új szintézisére helyezem a hangsúlyt. Az én krédóm egyszerű: csehek, szlovákok, magyarok jövője, a Duna-medence többi nemzetének jövendője is attól függ, hogy okultak-e saját történelmükön. Ha okultak, és helyesen vonták le a tanulságot, akkor hiszem, hogy nincs messze a kor, amelyben különböző népeink más és más nyelven együtt éneklik a szabadság dalát. „Forbáth barátom indokolatlanul veti szememre, hogy „Közöttünk és a magyarok között“ című brozsúrámban a szlovák-magyar kapcsolatokból azt emeltem ki, ami bennük rossz volt. Mert én arról a rosszról csak beszámoltam, méghozzá hangfogóval. Az a nyomorúság, kedves barátom: az, amit én és előttem mások, szlovákok, csehek vagy akár angolok (Scotus Viator) mondottak, a demokratikus magyaroknak kellett volna elmondaniuk. Bennünket, a külföldet — de főleg és mindenekelőtt magukat a magyarok zömét kellene megyyőzniük erről. Tegyük kezünket a szívünkre: tudatosítja-e a magyarok többsége, hogy a magyar kormány elnyomta és elnyomja a nem magyar nemzeteket? Merem mondani, hogy nem! Ilyen feltételek mellett és ebben a mai politikai helyzetben mit jelentene, ha elhallgatnánk a szlovák-magyar ellentétek valódi okait (de a Duna-medence többi nem magyar nemzeteinek ellenétek is) ? Nem, ez nem jelentene közeledést a magyar néppel, hanem annak az úri magyar rendszeu- nek támogatását jelentené, amely minden rosszért (a magyar néppel szemben elkövetett bűnökért is) felelős. Ha egyszer a Föld színéről eltűnik az úri Magyarország, akkor eljön az ideje, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok azon oldalát emeljük ki, amelyről ugyan brozsúrámban említést nem tettem, azonban ezek objektív leírás esetén úgyszólván elvesznek. Hiszen a múltban a pozitív oldal jelentéktelen volt. Ami nem jelenti azt, mintha a jövő nem lehetne éppen ellenkező. Persze, ha eltűnik a „natio Hungarica“ és e náció szelleme." VLADO CLEMENTIS Pablo Picasso: Egybekulcsolt kezek, litográfia (1952)
