Irodalmi Szemle, 1965
1965/8 - Monoszlóy Dezső: Versek
Ganajban térdig a kitalált csillagok felé feszülten szégyenlem azt is hogy látszólag okos dolgokról makogtam jónak akartam látszani lelkesültem és hevültem Hogy nem ordítottam fel: ime az állat szent bika vagyok apostoli majom nincs szemfényvesztés nincsen látszat Ha itt lennél Neked beszélnék ma össze-vissza mert hiába mondanám szeretlek szegfűcsokrot veszek születésnapodra és a többit amit a polgári jólét rejt a talonban tengernyi undor árvaság öleléseden kívül légüres térben kalimpálna s nem tudnánk lisztté őrölni a közös malomban. tudatom rőföséhez Ha tudatomat majd kigöngyölíted (ahogy a rőfös posztót vásznat vagy egyéb anyagot) a vad mintáktól mely rája rakodott hanyatt ne ess Mert bár igaz hogy meztelen indul boltba az élő hazajövet mint vad illatoktól eltelt fűszeres hiába beszél másról önmagáról bors fahéj vanília árulkodón utána dugja nyelvét a környezet zsákjából a manók mind kiszabadulnak s visító haduktól semmi nem véd ... Nos így alakultak tudatom boglyain a minták rajzolták tudósok művészek szentek gazfickók bolondok szeszélyek összenyírták s néhány véletlen is bogáncsként rácsimpasztotta létét miközben göngyölíted vigyázz a méterrúddal mert változóan szabálytalan nehéz a kiszabható mérték Néha majdnem sötét napotnyelő színű mint halvány itatóson ha lila tinta terjed vagy mint a rózsáskertek kifakuló rózsaszíne amit polipkarú felhők acélpiszkos mancsukba vesznek s e színpacnikba valami groteszk filmből vinnyog egy jelszó vagy semmi csak a csend gatyás kísértete csosszan
