Irodalmi Szemle, 1965
1965/8 - Monoszlóy Dezső: Versek
vághatsz e foltok közé bármilyen szenvedéllyel tovább simul az anyag zavarosan és oszthatatlan Máskor meg mint vak agyában a festék láthatatlan tarkává és időtlen összeloccsan s úgy lebeg körötte az elérhetetlen mint szárnyatlan cinkék vágya a magosban Van hogy felcsíkozzák a tudatosulás margóvezetői s ilyenkor egy hajszolt lángsörényű állat tüzektől kergetve éh-tajtékot hányva a sima sorokon betűkre vadászgat Nyírd szét a sorokat fél-betűkbe botiasz s összerakhatatlan rejtvény lesz az atlasz Ha tudatomat majd kigöngyölíted (ahogy rőfös posztót vásznat vagy egyéb anyagot) mert szerelmed a kíváncsiság jogával felkent s a megismerés irtózatára avatott miközben göngyölíted gondolj az egész századunkra rám önmagadra mindenkire az atomfizikus műszerére s a sintér kezétől véres vashorogra és szabászollód elé ne gyömöszöld a régen szétfűrészelt fejű csecsemőket csak azért hogy mondattá kötözd a szót mely négyfelé barangol a szépség villanykörtéi úgyse égnek ha elvágtad borzalom-áramától c kicsavartad a szennyes foglalatból.
