Irodalmi Szemle, 1965
1965/8 - Monoszlóy Dezső: Versek
lerágott birkacsontokat gyömöszöltünk a civilizáció pofájába a szitakötők szédítő magasban repülnek börtönudvarokban loholtam a szitakötők násza közben Kinőttem legalább 70 pár cipőt összeizzadtam számos inget orromba bányászva sután vigyorogtam mikor két sorrá szakadt a világ s nem találtam hozzá a feloldó tompa rímet A paralízis nem Heine fehérre gipszesített ágya a paralízis millió pattanás amellyel percenkint fertőz a múlás nyúló-fonnyadó virága rágógumijából a rothadásnak gömbölyödnek a csók luftballonjai Borbélypomádék sima krémek alatt gáládul guggol a koszosság gyulladt szőrtüszője az angol flanellbe bugyolált pocak bélsárt csattantana az aszfaltra ha kaján kerekek alatt hirtelen összetörne Fintorogsz? folyton fintorogni kell ha pár napig áll büdös lesz és pocsolyaszagú a friss anyatej. Persze te a gödröt sem ismered hét almafán túl bodzabokrok mögött a piszkot ott piszkálom ki a körmöm alól ott böfögöm ki a jóllakottságom ott röfög vinnyog minden megalázottság és irtózat karambol mialatt jólneveltségem uniformisában másoknak pózolok de magamban az állatot megszoktam sertéshátán, kották dalok verssorok lovagolnak és hasa alatt piheg a mindenkori kedves az undorom a szégyenem az irtózatom gyermekkori hazugságok s egy meg nem váltott jegy a trolibuszon Fintorogsz? Folyton fintorogni kell Faggasd ki kibodorított ízlésedet ha éhes mi mindent falna fel Soroljam? Minek? a gondolat anyagcserétlenül elég százlábú szörnyet hord szüntelen Nézd szonátákat játszó kezem a vénusz ujjakat ha viszket ezekkel vakarom meg az ülepem Mit mondjak még? gyakran hányingerem van magamtól aurea prima sata est aetas minek hazudni hisz nem volt soha aranykor
