Irodalmi Szemle, 1965
1965/8 - Monoszlóy Dezső: Versek
Monoszlóy Dezső aranykor Ha itt lennél Neked beszélhetnék ma össze-vissza ha itt lennél Veled beszélhetnék ma össze-vissza beleütköztem a gumilabdafejü rációba a centiméter rúdján tornásztatott szóhalomba s túl egyenesre rándult a nyakcsigolyám van egy barna kő s harminc évvel arrébb egy lilaszínű ott a malom menjünk a malomba menjünk a malomba őröljük meg az életet őröljük össze-vissza őröljük színes lisztté annál is inkább mert a tegnapelőtti délutánnak krétaporos a könyöke 30 kamasz tintát lefetyel mit kezdjek velük? Félek a veréstől félek a kéjtől kéjről verésről brekegnek a békák a bogárboncolgató éjszakában Pitagorász tételét hordjuk a lábunk között ki-ki a maga tulipánszárát méregeti a rejtekhelyen néha habos bimbókká borzolódnak a nadrágunkba írókezek vöröskeze nyúl tiltott kanálisok felett rángatóznak a mohikánok sarlachot kap a vágy bárányhimlős arccal undorodik ránk a latin szekunda belesültem a versbe ceterum censeo nyolc évig kell ülni a padban minek kell ülni a padban? aurea príma sata est aetas de hisz soha nem volt aranykor Ikarusz is csak most repül szárnynélküli szivardobozban s mi döglött gyíkok vedlett bőrét horzsoljuk hasunkról mindazonáltal egyetlen lekapart sebet se tudok elbűvészkedni neked abból ami elmúlt az egész tegnapi nap hülye mese csak a mitoszok éjjeliedénye alatt lapul Van egy vályú abból ivott a póni lovam néha seregnyi barna medve Hannibál elefántjai fogságban én is elébe hasaltam benzinszagú moslékot hörpöltem onnan szembeköpötten
