Irodalmi Szemle, 1965

1965/7 - FIGYELŐ - P. Sándor János: Bábi Tibor: Tízezerév árnyékában

érzelmeinek és érzelgősségeinek hímporában. Automatikusan, harc nélkül, tapasztalatok nél­kül, buktatók nélkül venne át modern költé­szeti kifejezésmódot és eszközöket. De itt már, ezeken a verseken keresztül a „Halak mélyben úsznak“ ciklusig érkezünk. Persze nem az utak végére, inkább csak be­köszöntünk a költő magasabb szintű készülő­désének műhelyébe. Vizuális látás módja is kifinomodik, olvasmány élményeken át diffe­renciálódik táj és ember látása, az égre való pogány rácsodálkozás neobarbarizmusa helyé­be impresszionista festők és költők ecset és tollvonásai kerülnék, s egyszeriben olyanná válik a nap „mintha Van Gogh napraforgóival csókolódzott volna", „s a bölényfejű fák ar­cába sárga festéket loccsant" a festő, és a kikerics vérpettyek Apollinaire kikericseivé intellektualizálódnak. Ugyanakkor s ezzel kar­öltve a vers szerkezete is racionálódik. De ez nem jelent valamiféle elidegenedést az élő anyagtól és a világtól. Ellenkezőleg. Közeledést jelent. A modern ember és a modern világ a túlságosan tágra formált ölelésből valahogy kicsúszik. Az emberséget, a mindenkit, a fogjunk össze kartárást már hiába repesítjük felé. Közvetlenebb, egyénibb, differenciáltabb kézszorításra vágyik, és Tóth Elemér egyre biztosabban kezd ráébredni ennek az ember­közelségnek a titkára is, elindul és beleku­kucskál a köd őszhajú asszonyainak a tejes- kancsóiba, mert sok gond úszik a gondnehéz levegőben „s ez lehet a mezőgazdasági ter­melés helyzete és a szénellátás megoldása. De lehet, hogy éppen valakinek megesett a lánya, vagy megcsalta a felesége". S akkor pedig ennek is utána kell nézni, mert közgazdaság- tan és egyéni sors frázis marad, ha nem költő akarja általánosságok rímeibe szedni. Tóth Ele­mér idézett verse azonban sugalló igaz vers. Ez a mozdulat már a mélyben úszó halak mozdulata, hogy a költő szimbólumával éljek, aki elindult ezen a nem csicsergő, lényeget mondó emberközelség felé. Bízzunk benne! P. Sándor János Bábi Tibor: Tízezer év árnyékában A szavak erejét vagy erőtlenségét akkor érezzük különösen, ha magunkra maradunk velük. Ilyen egyedül vagyok most Bábi köte­tével. Sem előbbi köteteit, sem a szlovákiai magyar költészetet nem ismerem annyira (sajnos!), hogy irodalomtörténeti igénnyel szólhatnék róla. Semmi más kapcsolat nincs közöttünk, csak ez a néhány vers. Ez a kevés kell, hogy szóljon önmagában és önmagáért. Szubjektív megjegyzéseimet egy verselem­zéssel kezdem, hogy sajátmagából alkothassam meg a mértéket, amihez verseit mérhetem. Elemzésül Sic itur ad astra című ciklusának harmadik részét választottam. A ciklus maga olyan, mint egy szonáta, amelynek tételeit a versek sorszáma helyett egy-egy kiragadott sorral így nevezhetném meg: I. Érzed-e, minden oly bonyolult?; II. Be messze vannak a csillagok; III. Lépteink nyo­ma, bár láthatatlan, itt marad utánunk; IV. Csak ez a fáradtság ne lenne. A ciklus címe és a jellemzésül választott sorok is sejtetnek annyit, hogy itt az élet egészét érintő kér­désről van szó, amelyben, ha átmenetileg is, a harmadik tétel hoz valami feloldást. A zenei párhuzamot folytatva, azt kell mon­danom, hogy ez (a harmadik) a szonátafor­májú tétel. Világosan felismerhető benne az expozíció, feldolgozás, reexpozíció, amelyek Az azonos kisbetűvel jelzett egységek azonos síkon és szervesen kapcsolódnak egymáshoz, az azonos indexszel jelzettek között pedig át­tételes a megfelelés. A tétel részei tehát — a kisebb egységeket tekintve is — szervesen összefüggnek: B általánosságban fogalmazza meg A-t, B’ megkeresi B magyarázatát, és ezáltal A’-ben A is értelmet kap. A tétel így csigavonalban vezet el a harmónia megsejté­séig. A. Az expozíció világos, egyszerű képpel indul: ai: „Lehevertünk a nyári rétre az alkony ég alá.“ Azt várjuk, hogy ezután valami élmény elmon­dása következik, egyelőre azonban csak egy első személyben folytatódó tényleírást kapunk: 02: „Hallom, hogy sercen a fű, bogár pattan, kicsi szúnyog zümmög, selymesen, lágyan érinti arcom a szél tenyere;“. Ez az első személy a társat kereső egyedüllét hangja. A leíró közlés tömörsége fokozatosan expozíció feldolgozás reexpozíció A B B­A’ ai bl b’i (a’i) az bz b’z a’z a3 b3 b’3 a’3 egyénenként is hármas tagoltságúak. Gondolati felépítésének váza tehát a következő:

Next

/
Thumbnails
Contents