Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - FIGYELŐ - P. Sándor János: Bábi Tibor: Tízezerév árnyékában
érzelmeinek és érzelgősségeinek hímporában. Automatikusan, harc nélkül, tapasztalatok nélkül, buktatók nélkül venne át modern költészeti kifejezésmódot és eszközöket. De itt már, ezeken a verseken keresztül a „Halak mélyben úsznak“ ciklusig érkezünk. Persze nem az utak végére, inkább csak beköszöntünk a költő magasabb szintű készülődésének műhelyébe. Vizuális látás módja is kifinomodik, olvasmány élményeken át differenciálódik táj és ember látása, az égre való pogány rácsodálkozás neobarbarizmusa helyébe impresszionista festők és költők ecset és tollvonásai kerülnék, s egyszeriben olyanná válik a nap „mintha Van Gogh napraforgóival csókolódzott volna", „s a bölényfejű fák arcába sárga festéket loccsant" a festő, és a kikerics vérpettyek Apollinaire kikericseivé intellektualizálódnak. Ugyanakkor s ezzel karöltve a vers szerkezete is racionálódik. De ez nem jelent valamiféle elidegenedést az élő anyagtól és a világtól. Ellenkezőleg. Közeledést jelent. A modern ember és a modern világ a túlságosan tágra formált ölelésből valahogy kicsúszik. Az emberséget, a mindenkit, a fogjunk össze kartárást már hiába repesítjük felé. Közvetlenebb, egyénibb, differenciáltabb kézszorításra vágyik, és Tóth Elemér egyre biztosabban kezd ráébredni ennek az emberközelségnek a titkára is, elindul és belekukucskál a köd őszhajú asszonyainak a tejes- kancsóiba, mert sok gond úszik a gondnehéz levegőben „s ez lehet a mezőgazdasági termelés helyzete és a szénellátás megoldása. De lehet, hogy éppen valakinek megesett a lánya, vagy megcsalta a felesége". S akkor pedig ennek is utána kell nézni, mert közgazdaság- tan és egyéni sors frázis marad, ha nem költő akarja általánosságok rímeibe szedni. Tóth Elemér idézett verse azonban sugalló igaz vers. Ez a mozdulat már a mélyben úszó halak mozdulata, hogy a költő szimbólumával éljek, aki elindult ezen a nem csicsergő, lényeget mondó emberközelség felé. Bízzunk benne! P. Sándor János Bábi Tibor: Tízezer év árnyékában A szavak erejét vagy erőtlenségét akkor érezzük különösen, ha magunkra maradunk velük. Ilyen egyedül vagyok most Bábi kötetével. Sem előbbi köteteit, sem a szlovákiai magyar költészetet nem ismerem annyira (sajnos!), hogy irodalomtörténeti igénnyel szólhatnék róla. Semmi más kapcsolat nincs közöttünk, csak ez a néhány vers. Ez a kevés kell, hogy szóljon önmagában és önmagáért. Szubjektív megjegyzéseimet egy verselemzéssel kezdem, hogy sajátmagából alkothassam meg a mértéket, amihez verseit mérhetem. Elemzésül Sic itur ad astra című ciklusának harmadik részét választottam. A ciklus maga olyan, mint egy szonáta, amelynek tételeit a versek sorszáma helyett egy-egy kiragadott sorral így nevezhetném meg: I. Érzed-e, minden oly bonyolult?; II. Be messze vannak a csillagok; III. Lépteink nyoma, bár láthatatlan, itt marad utánunk; IV. Csak ez a fáradtság ne lenne. A ciklus címe és a jellemzésül választott sorok is sejtetnek annyit, hogy itt az élet egészét érintő kérdésről van szó, amelyben, ha átmenetileg is, a harmadik tétel hoz valami feloldást. A zenei párhuzamot folytatva, azt kell mondanom, hogy ez (a harmadik) a szonátaformájú tétel. Világosan felismerhető benne az expozíció, feldolgozás, reexpozíció, amelyek Az azonos kisbetűvel jelzett egységek azonos síkon és szervesen kapcsolódnak egymáshoz, az azonos indexszel jelzettek között pedig áttételes a megfelelés. A tétel részei tehát — a kisebb egységeket tekintve is — szervesen összefüggnek: B általánosságban fogalmazza meg A-t, B’ megkeresi B magyarázatát, és ezáltal A’-ben A is értelmet kap. A tétel így csigavonalban vezet el a harmónia megsejtéséig. A. Az expozíció világos, egyszerű képpel indul: ai: „Lehevertünk a nyári rétre az alkony ég alá.“ Azt várjuk, hogy ezután valami élmény elmondása következik, egyelőre azonban csak egy első személyben folytatódó tényleírást kapunk: 02: „Hallom, hogy sercen a fű, bogár pattan, kicsi szúnyog zümmög, selymesen, lágyan érinti arcom a szél tenyere;“. Ez az első személy a társat kereső egyedüllét hangja. A leíró közlés tömörsége fokozatosan expozíció feldolgozás reexpozíció A B BA’ ai bl b’i (a’i) az bz b’z a’z a3 b3 b’3 a’3 egyénenként is hármas tagoltságúak. Gondolati felépítésének váza tehát a következő:
