Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Prózánk útja a minőségi kiválasztódás felé
Prózánk útja a minőségi kiválasztódás felé A harmadvirágzás prózájában hosszabb ideig nem tapasztaltunk olyan fokú fejlődési folyamatosságot, mint a lírában. Az utánpótlás kialakulásában és a folyamatos produkcióban itt sokáig nagyobb hézagok, egyenetlenségek és döccenők mutatkoztak. Az utóbbi három évben aztán jelentékeny változás állt be, és az annyira kívánatos mennyiségi kiegyensúlyozottság a próza területén szemmel láthatólag megteremtődött. Az 1963-as évet a prózánk fejlődésében akár a fordulat évének is nevezhetjük. Ennek az esztendőnek a prózai termése — öt regény és egy novelláskötet — nemcsak a mennyiségi növekedés örvendetes felgyorsulását és a tematika bővülését, gazdagodását jelentette, de a valóságszemlélet, az ábrázolási formák és a művészi eszközök korszerűsödése és differenciálódása terén is észrevehető eredményeket iiozott. A minőségi jellegű változások jelentkezését a hat kötet közül háromban: Rácz és Dobos regényében és Duba novelláskötetében észlelhetjük. A gazdag nyelvezettel és kitűnő stílusérzékkel rendelkező Rácz regénye (Megtudtam, hogy élsz) — szerkezeti és tematikai túlkomponáltsága ellenére is — vérbő és spontán sodrású epikai alkotás. Dobos művének (Messze voltak a csillagok) pozitívumai elsősorban eszmei-erkölcsi síkon: a merész témafelvetésben és igazmondó elszántságban mutatkoznak meg; a kisregényhez kiválasztott igényes szerkezet (én-forma, belső monológ és időváltásos technika) keretei között az író még sokszor nehézkesen mozog. Duba Csillagtalan égen struccmadár című kötete a harmadvirágzás novellairodalmában tematikailag és formai szempontból sok új színt hozott; a szatíraíróként is népszerű Duba változatos szerkezetű és filozofikus töltéső novellái szinte kivétel nélkül a mához kapcsolódnak, és a fejlődés által előtérbe került erkölcsi problémákat tükröztetnek. Az 1963-as prózai termés további három kötete a prózánk egésze szempontjából nem hozott semmi újat, csak a mennyiségi tényező növekedését segítette elő. Ordódy regénye (Dunáról fúj a szél) megrekedt a vázlat és a mű közötti úton. Lovicsek Tűzvirág-ja ugyanannak a naturalisztikus valőságlátásnak és stílusadottságnak a produktuma, mint a Csillagszemű asszony, de egy árnyalattal visszafogottabb és megszenvedettebb annál. Petrőczi Határváros-a a sematizmus teljes virulen- ciájú útóhajtása, a Mint szemünk fényé-nek kései édestestvére; az író ebben a regényben meghamisítja, eltorzítja a valóságos társadalomtörténeti helyzetet, és az 1956-os magyar- országi események itteni vetületeként egy rémregényt agyai ki. Ha az 1964. és 1965. esztendő prózai termését a maga egészében vizsgáljuk, akkor ugyanazt a jelenséget észleljük, mint amit a 63-as év prózájában láttunk: a mennyiségi növekedés egyenletes gyorsulása mellett szórványosan és egyenlőtlenül megmutatkoznak a minőségi kiválasztódás bíztató jelei is. 1964 elejétől 1965 közepéig, tehát másfél év alatt kilenc szépprózai kötet került kiadásra: három novelláskötetet, két kisregényeket és novellákat vegyesen tartalmazó kötet és négy regény. Ezeket a műveket az alábbiakban úgy fogjuk mérlegelni-elemezni, hogy a szükségnek megfelelően kitekintünk az eddigi kritika megállapításaira is. A megjelent novelláskötetek többségére nem jellemző az, amit Duba kötetéről méltán megállapíthattunk: a tartalom és forma újszerűsége, frissesége. Az anyaguk nagy része tematikailag elavult és kimerített, a művészi megformálás tekintetében pedig túlhaladott vagy kidolgozatlan. A kiadó által hoszú ideig indokolatlanul késleltetett Mács-kötet (Megbillen az ég, 1964) legtöbb írása még azt a novellistát képviseli, aki önerejének kellő tudatosítása és mintaképeinek elmélyült ismerete nélkül, ösztönösen haladt a tömörkényi-móriczi úton, illetve annak egy lírai naturalista mellékágazatán. Ebből az anachronisztikusan ható átlagból mindössze két írás emelkedik ki: A hold rabja és a címadó novella. Az 1958-ban írt és a Hétben akkor folytatásokban leközölt A hold rabja az első olyan irodalmi alkotás volt nálunk (magyar viszonylatban), amely a falu szocializálásában elkövetett túlkapásokra rámutatott. Ez a tematikai „merészsége“ volt tulajdonképpen az az ok, amely miatt a Mács-kötet a kiadó rostáján olyan hosszú időre fennakadt. A terjedelmes, elbeszélés-típusú novella jelentős állomásként, útjelzőként szerepel Mács pályáján. Az ösztönös írói útszakasz olyan ösz- szegezőjének, betetőzőjének tekinthető, amelyTurczel Lajos
