Irodalmi Szemle, 1965

1965/7 - FIGYELŐ - Szalatnai Rezső: Tallós Procházka István művészete

ragyognak tiszta, ragyogó színei, határozott vonalai. Nemsokára ezután véget is ér ez a bő termésű, ötletekben kifogyhatatlan, bátorságban példaadó festői munka. A művészt 1947- ben áttelepítik csehszlovák területről Magyar- országra.

Mosonmagyaróváron ugyan alig győzi befogadni a sok, főleg társadalmi benyomást, de a régi társadalombíráló letette a harci ecsetet. Ami azóta született: egy tűnődő szemlélő meséje. Szelíd, de jó festő előadásában magyaróvári, győri és szigetközi motívumok lépnek elő, nemcsak az újjáépítés és a közös gazdálkodás programszerűsége, akad még történelmi kompozíciója is, például a Győr visszavétele a töröktől. Ez rá vall: a kísértő páthosz helyett csak egyszerű, realisztikus emberi csoportosulás látható a bástyák körül, alig venni észre, hol a legyőzött s hol a győző. Egykori

hatalmas érzékeltetéséből már csak a táj vonzása maradt meg, a buja dunai növényzet, a roppant fák. Kétségtelen törés látói vagyunk, emberi és szellemi törés ment itt végbe. Fény, levegő, figyelem, megértés, társadalmi és művészeti érdeklődés helyett a vakvágányra-to- lódás jutott osztályrészül. Nem panaszként írjuk ezt, csak megállapításként.

De Tallós-Prohászka István egész életműve megérdemli, hogy figyelemmel és érdeklődéssel vegyük körül. A magunk igazát értékeljük. Kezdeményezése emberi magatartásával, bíráló erejével, festői és rajzoló megoldásaival vált nemzetivé. A csehszlovákiai magyar értelmiség figyelmébe ajánljuk ezt a piktort, joga és kötelessége, hogy érdeklődjék iránta, szellemi öntudatának egyik örökhagyója iránt, aki két hazában azonos érvényű emberi és művészi igazságot hirdet.

Tallós Prohászka István: Vásár Csallóközben (1937)