Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Kardos István: Tanítóságunk élet- és műveltségi színvonala egy felmérés tükrében
Ezen tények kapcsán különféle gondolatok jutnak az ember eszébe. Valamennyin aligha érdemes töprengeni, mégis érdemes lenne engondolkodni: vajon a magyar pedagógusképzés jelenlegi székhelye biztosítja-e azt a kulturális környezetet, amely vonzásában és hatásában, gazdagságában és tájékoztató erejében lámpát tud gyújtani a majdani vidéki tanító tudatában?! A tanítók olvasottságát vizsgálva a következő eredményekre jutottunk: a legkedvesebb olvasmányokban kialakult sorrend a következő: újság (101), társadalmi regény (99), folyóiratok (89), novellák, elbeszélések (72), történelmi regény (72), útleírás (57), lírai költemények (47), természettudományi művek (40), színdarabok (34), társadalomtudományi művek (30). Az olvasmányok megválasztásában csak a tanítók 38 %-a jár el céltudatosan (többnyire továbbképzésben részesült pedagógusok). Az olvasás értelmét legtöbben a szórakozásban jelölték meg. A tanítók 39 %-a (49) az elmúlt 3 (!) esztendőben semmilyen szépirodalmi művet nem olvasott. A pedagógusok 43 %-a nem szereti a verset. Tájékozódó kérdésként tettük fel: eddigi olvasmányai közül melyik szépirodalmi mű tetszett legjobban? A kérdezettek 28 %-a nem jelölt meg egyetlen művet sem. A leggyakrabban megjelölt mű Jókai Aranyembere volt. A szlovák irodalom általuk legolvasottabb művei közé Mináč: Holtak és élők, Mňačko: A halál neve Engelchen és Kései riportok, valamint Jašík: Námestie svätej Alžbety című regénye tartozik. Néhány kérdésünk a csehszlovákiai magyar irodalom ismeretére vonatkozott. A tanítók 68 %-a nem olvasott egyetlen szépirodalmi művet sem hazai magyar írótól. A jellemző válaszok közül idézünk: „Ilyesmi is létezik?“, „egy-kettőről már hallottam, de rájuk nem telik az időmből“, „most hallok először róluk“, „ismerem őket, de még egy kötetüket sem olvastam“, stb. Arra a kérdésükre, hogy „a csehszlovákiai magyar írók közül kinek a nevét tudná megemlíteni?“, 12 tanító (9 %) nem válaszolt, 3 pedig csak Egri Viktor nevét említette. A legolvasottabb hazai magyar író Lovicsek Béla. A közismertségben, pontozásos rendszer alapján ilyen sorrend állapítható meg: prózaírók; Egri, Fábry, Dubi, Szőke, Mács, Szabó Béla; költők: Cselényi, Gyurcsó, Bábi, Tőzsér, Ozsvald, Batta. Tapogatódzó kérdésként vetettük fel: „ön szerint ki a legjelentősebb csehszlovákiai magyar prózaíró és költő?“. Kérdésünkre csak 58 (46,9 %), illetve 48 (38 %) tanítótól kaptunk választ, s megítélésünk alapján ilyen sorrend alakult ki: prózaíró: Egri (21), Lovicsek (19), Fábry (8), Szőke (4); költők: Ozsvald (8), Csontos (6), Dénes (5), Cselényi, Bábi, Gyurcsó (4—4), Veres, Monoszlóy (3—3), Rácz, Tőzsér (2—2). A minősítetlen válaszok száma 5. A fentiekből nem nehéz következtetni arra, hogy tanítóságunknak mintegy harmada teljesen kiesik a hazai magyar szellemi élet sodrából, s az a tény, hogy a járás tanítói közül csak négyen publikáltak életükben magyar nyelven valamilyen munkát (apró cikkecskéket is beleszámítva), csak megerősíti ezt az igazságot. A tanítók magánkönyvtárának vizsgálata tanítóságunk heterogénségéről tesz tanúbizonyságot. A tanítók tulajdonában levő könyvek számát következő táblázatunk tükrözi: könyvek száma —10 10—25 25—50 50—100 100—250 több tanítók száma %-ban 13 6 22 % 9 34 49 78 % 13* * Többnyire olyan tanítónőkről van szó, akiknek a férje a PF-on tanít, tehát közös magánkönyvtáruk van.
