Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - Duba Gyula: Rohanó felhőrongyok a gép körül
kapaszkodó tetején a Fordson vadabbul köpködte a kék füstöt, mint bármikor is azelőtt és kerekei egyhelyben forogtak. Teknöalakú mélyedéseket vájt ki magának az udvar talajában és kimozgatta helyükből a fehér, lapos mészköveket. A gép rendszerint este érkezett, s amikor beállították, a gépész és az etető ponyvába csavargőz- va ott aludt a szérűn, az asztag tövében. Hajnalban, amikor a munkások megérkeztek, valamelyik kévehányó legény bekurb- lizta a traktort, s aztán egész nap el nem halt a búgása, csak az étkezési szünetekben, vagy ha a sivító kerekekről leesett a szíj. Ő a többi gyerekkel a teli zsákokon ugrált, majdmeg a kamrában beültek a hombárba, beásták magukat a bronzszínű búzaszemek hüs garmadájába és ha nagy kedvük támadt segíteni a nagyoknak, berohantak a pelyvás porfelhőjének poklába és harsány rikoltásokkal gyúrták, taposták a toreket. 'Napszállta után, amikor a forró napsütés hűvös éjbe ment át, a traktor kipufogócsöve mögé gyűltek és élvezték a füst, meg a gázok fanyar illatú, kellemes melegét. Olyan jó meleg volt a kipufogó füstje, hogy körbetelepedték a rekedten morgó, rozsdás csövet és csupasz karjukat, lábszárukat tartották elébe egymás után. De a cső néha nagyokat lőtt és ilyenkor vigyázni kellett, mert olyan láng- nyelveket öltött,a sötétbe, mint a repülőgép kipufogója a kósza felhők közé ... Kassáról repült haza az újságíró a feleségével, a tízéves érettségi találkozójáról. A repülőtéren még fél órájuk volt indulásig. Kiültek a terraszra egy padra és nézték a felszállásra készülődő, nagy fehér gépet, meg az előtte álló, benzines ciszternaautót. Kissé rosszkedvűen az elmúlt éjszaka eseményein töprengtek. Az asszony ingerült volt, a férfi cinikus és konok. — Éjfél után leittad magad — mondta az asszony —, nem tudom, miért kellett elrontanod ezt a szép estét azzal, hogy leiszod magad ... ! — Nem ittam le magam — ellenkezett —, jó kedvem volt és ezt a többieknek ;s tudtára adtam... — Részeg voltál és az írásaiddal meg a lelki komplexumaiddal hencegtél... nagyképűen és undorítóan hencegtél. — Megbeszéltem a volt tanárommal egyéni problémáimat. Ügy viselkedtem, ahogyan, tudok. — Igaz — helyeselt a felesége —, úgy viselkedtél, ahogyan tudsz. Magadat adtad ... A hangszóró felszálláshoz szólította az utasokat: „A Szliácson át Pozsonyiba repülő gép utasai gyülekezzenek a felszállótéren!“ — Amikor az ember tíz év után ifjúsága legszebb éveivel találkozik, nem könnyű okosnak és kimértnek lennie. Én ilyenkor nem tudok... — Persze — nyúlt kézitáskája után az asszony —, te nem tudsz okosan és kimérten viselkedni. Te nem olyan ember vagy... — Nem olyan vagyok... — morogta mogorván az újságíró. Szótlanul mentek a gép felé. Az erős keleti szél meglobogtatta könnyű, kék esőköppenyüket és a guruló lépcső imbo- lyogva hajladozott alattuk, ahogy felfelé lépkedtek rajta. A rádiólokátor ernyőjének képe különösen az asszony emlékezetébe vésődött. Kitartóan forgott a zöld rácsernyő és egészen úgy nézett ki, mint egy meggörbült szélkakas, melyet megállás nélkül pörget a szél. Az asszony az ablak mellé ült. Azt mondta, ki akar nézni a földre, hogy milyen messzire hagyják maguk alatt. Látni akarja a gyuíásdoboznyi házakat és a pókhálóvékony utakat. Az újságíró köppenyei- ket és táskáikat a csomagtartó hálóba tette. — Irtózol a repüléstől, mégis velem jöttél — mosolygott a feleségére —, örülök neki. — Nem akartam örömet szerezni vele. Kiváncsi voltam az osztálytársaidra. — Jó, nem akartál örömet szerezni vele..,. így is örülök neki. A repülőgép bal légcsavarja lassan megmozdult, lustán, nehézkesen leírt három kört, aztán a kipufogócsövön robbanás tört elő és a légcsavar három szárnya köralakú fallá odvadt a vad pörgésben. Húsz másodperc múlva a jobboldali motor is beindult, remegések rázták a gép testét. A kifutó felé gördültek, itt néhány percre megállt a gép, a pilóta egyenként túráztatta a motorokat. Aztán futni kezdtek a betonkifutó másik vége felé. A kifutó két oldalán egyre gyorsabban maradt el mögöttük a nyílegyenes lámpasor. Az asszony kinézett az ablakon és megfigyelte, hogyan maradnak el a lámpák a gép oldalán, éppen a szárnyak végei alatt. Egyszerre megszün-
