Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - FIGYELŐ - Karol Tomis: Mennyiségből a minőségbe, ez a fejlődés útja
évek elmaradásait, — amikor objektív létfeltételei hiányoztak — hiszen nem voltak folyóiratok és más közlési lehetőségek, s így új írók sem tűnhettek fel, s nem bontakozhattak és nem fejlődhettek ki a csehszlovákiai magyar szocialista irodalom új jelenségei. A magyar próza ma már arámjlag népes alkotógárdával rendelkezik, s képes arra, hogy valóságunk legkülönbözőbb területén, sokrétű egyéni tapasztalattal, árnyalt élet- szemlélettel, sajátos művészi képességekkel és felkészültsí gqel alkosson. A magyar irodalom az utóbbi években sikerrel küzd a sematizmus s a regionális korlátok ellen, s fokozatosan, egyre eredményesebben csatlakozik a csehszlovák irodalom haladó irányzataihoz. Bár a legfejlettebb és legár- nyaltabb nemzetiségi irodalomról van szó, a cseh és szlovák irodalommal összehasonlítva a csehszlovákiai migyar irodalmat mégis néhány sajátos probLma és tulajdonság jellemzi. Andrej Mráz akadémikus tavalni értékelésében már jelezte azokat a bonyolult probl mákat, amelyeket a hazai magyar etnikum irodalmának meg kell oldania a csehszlovák, magyar — és világirodalommal kapcsolatban. E sorok írója egy újabb tényezőre óhajt rámutatni, amely véleménye szerint a magyar próza — s egyáltalán a magyar irodalom — mai arculatát menhatározza Csehszlovákiában. Ügy tűnik, hogy ezzel összefügg az új irodalmi kísérletekre irányuló egyelőre még elenyésző törekvés és tartózkodás a modern fejlődéssel és avantgardista törekvéssel szemben, ahogyan már Pišut egyetemi tanár a magyar költészetről szóló beszámolójában megjegyezte. Ez az újabb tényező az olvasók tábora. Az író alkotása és az olvasó képletesen szólva közlekedő edényt alkotnak, kölcsönösen feltételezik egymást és hatással vannak egymásra. A modern irodalom — és itt elsősorban a forma újszerűségére gondolok — művelt és igényes, fejlett és csiszolt olvasót kíván. A magyar etnikum e rétege azonban alig számottevő. A döntő többséget azok az olvasók alkotják, akikn'l az irodalom e fajtája nem találhat kellő megértésre, nem arathat sikert. Az író viszont, aki azt szeretné, hogy művének megfelelő társadalmi hatása és visszhangja legyen, nem veheti semmibe azok ízlését és érdeklődését, akiknek ír. E közönségnél ma is legerősebb versenytársai a maayar klasszikusok. Ez is egyik oka az irodalmi hagyományok iránti hűségének, a klasszikus költészethez való ragaszkodásának. Cj formát teremtő, jelenleg még rendkívül szerény erőfeszítések, csupán a fiatal író- nemzedéknél mutatkoznak erőteljesebben. Az itteni magyar irodalom számára éppen a fentebb említett szempontból nagyjelentőségű a Csehszlovákia és Magyarország közötti közös könyvkiadási egyezmény. E megegyezés szellemében magyar ajkú íróink alkotásaiból jelentős példányszám egyenesen a magyarországi könyvpiacra jut. Ez íróink művészi erőfeszítéseinek és eredményeinek ellenőrző próbáját teszi lehetővé egy fejlettebb és árnyaltabb igényű olvasó közönség előtt, és szembesíti őket a magyar irodalmi kritikával De ezzel karöltve legalább olyan jelentőséggel bírna a magyar irodalom reprezentatív alkotásainak intenzívebb átültetése a szlovák és cseh nyelvbe. A csehszlovákiai magyar próza új fejlődési irányzatai nyilvánulnak meg Dobos Lászlónak, mint regényírónak bemutatkozásában (Messze voltak a csillagok). Megjelenése után csakhamar szlovák nyelvre is lefordították és nemrégiben Fábry Zoltán irodalmi tanulmányainak kötetével a Harmadvirágzással együtt elnyerte a nemzetiségi irodalmi díjat. Dobos regénye tiltakozás és intő felhívás a háború ellen, amely szenvedést, nyomort és megaláztatást hoz az emberekre, de a kérdések margóján feltűnnek a regényben a mai kommunisták erkölcsi problémái is, amely a mű aktuális kicsengését és etikai pátoszát fokozza. A szerző a csehszlovák irodalomban még fel nem dolgozott témát közöl: Kelet Szlovákiából a háború után a Szovjetunió munkatáboraiba hurcolt emberek kálváriáját. A háború véres arca itt hármas alakjában jelentkezik. Pusztító hatalmának hosszú keze a jelenig ér. A regény főszereplőjének és elbeszélőjének, Ács Kálmánnak fiát súlyosan megsebesíti egy felrobbant kézigránát. Ez a tragédia a háborús és közvetlenül a háború utáni évek emlékeinek egész sorát ébreszti benne, amikor akarata ellenére először mint Horthy bakája, később mások gaztetteiért bűnhődve járja, az elpusztított és vérrel itatott Ukrajna földjét. Dobos regényében modern kompozíciős fogásokat használ. Megbontja az események időbeli egymásutánját, miközben szimultán két történeti eseménysorozatot bontakoztat ki két különböző idősíkban, azonkívül könyvének bevezetőjében és záró részében még egy harmadikkal bővíti, amely ma,
