Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Tadeusz Róžewicz: Adattár (Tőzsér Árpád fordítása)
ladni a szerelem fenséges címeréhez vezető úton. A huszonöt év elszaladt, mint egy rövid pillanat! Kívánom, hogy az élet továbbra is csupa rózsával hintse tele az utatokat és éljétek át újra egykori boldogságotokat, fiatalodjatok meg a gyermekeitekben, az unokáitokban és a dédunokáitokban, és ugyanazok a magasztos eszmék vezéreljék őket is, amelyeket ti olyan nagy tisztességben fogadtatok egykor magatokénak. Varsó, 1902. január 24. Öreg barátotok N. N.“ (A Hős befejezte az utolsó levél olvasását is, papucsot húz és eltávozik a szobából. Pár pillanat múlva elmegy a Kövér nő is. A színen semmi sem történik. Lehet öt-tíz perces szünetet tartani. Le lehet engedni a függönyt, de nem fontos leengedni a függönyt. A szünet után belép a Hős. Uzson- nás csomagot vesz elő a zsebéből, kibontja a papírt, enni kezd. Pár pillanattal később belép a Kövér nő, körülnéz.) A KÖVÉR NŐ: Szégyen gyalázat. Ilyen fiatal fiú és nem szégyenli magát! A HŐS (abbahagyja az evést): Ki engedte meg, hogy belépjen? Ez magánlakás! A KÖVÉR NŐ (nevet): Magánlakás! Magánlakás! A HŐS: Én magát nem ismerem asszonyom. A KÖVÉR NŐ: Maga engem titokban meglesett, ahogy fürödtem, Gyurika ... A HŐS: Egész évszázad eltelt már attól a pillanattól...! Igen, emlékszem, de úgy látom, hogy már kijött a vízből. A KÖVÉR NŐ (leül egy székre): Futott az után a szajha után Újvárra. A HŐS: Kicsoda? A KÖVÉR NŐ: A férjem! Ez a fizetség mindenért, az egész életemért. Olyan tisztán kapott meg, mint ahogyan az anyám a világra szült. Esküszöm magának, Tóni! A HŐS: Mit mesél maga nekem itt ilyen ízléstelen, vulgáris történeteket! A KÖVÉR NŐ: Tóni úr, én emlékszem magára mikor még mint kisgyerek nagygallérú matrózblúzban járt. Egy korsóval láttam mindig a szatócsüzletembe jönni. (A Hős lefekszik az ágyra. Arccal a nézők felé s háttal a Kövér nőnek. A Kövér nő melléje ül az ágyra.) Egy kisgyerek járt hozzám az üzletbe ... Láttam, ahogy az ujját mindig belemártotta ä tejfelbe és nyalogatta. A HŐS: Egész évszázad telt el azóta. A KÖVÉR NŐ: Na és aztán!? Mit? Hogyan? Az ujját a tejfölbe mártogatja, a fürdőző nőket lesi, és most egyszerre hátat fordít az embernek. A HŐS (hirtelen felül): Te vén boszorkány, te zsírosbödön, te oldalszalonna! Emlékszem! Tizenötéves voltam, július volt. A vízen a lenyugvó nap sugarai játszottak. A fekete éger-fa koronája alatt vöröslött a folyó. Akkor még fehér voltál és kövér. Fiatal, elhízott lányka voltál. Fehér mint a hó. Lassan lépkedtél a fekete víz felé. A víz fölött fekete égerfák álltak. A koronájukon vörös nap ült. Akkor a fél életemet, az egész életemet, az egész várost, az egész világot odaadtam volna érte, ha megérinthettem volna a melledet. Ha kezem a combodra, a szeméremdombodra tehettem volna. A KÖVÉR Nő: Hová? A HŐS: A szeméremdombodra, amely a combok árnyékában sötét bolyhok közt emelkedik ... Belemerültél a vízbe. A víz mohón nyalta a lábadat, a hasadat, a melledet... Felforrt a víz. A mellek, a mellek. Két galamb, te hülye nénő. Szememre hányod, hogy láttam a fenekedet. De akkor semmit sem engedtél meg nekem. És most-ordítasz, hogy megszökött tőled a férjed. Valami tökkelütött, hülye, kretén. Te buta liba! Akkor királynőm lehettél volna. Muzsika, kert, gyümölcs, tejút lehettél volna a számomra. De te őrizted magad valami senkiházinak, valami semmirekellőnek, agyalágyultnak, cinikus senkinek, gonosztevőnek. És most jajgatsz. Könnyek folynak végig azon a hülye ábrázatodon. Egy csöpp az orrod hegyén ül. Tűz, forrás és öröm lehettél volna a számomra. És hogy szenvedtem akkor, kiakartam ugrani a bőrömből! (A kövér nő köti a szvetterét.) Miattad majdnem szodomita lettem. Akkor a nap majdhogynem megerőszakoltam egy darazsat. Te! Ügy dédelgettelek volne, mint a víz, vagy a tűz. A hasad a számomra nagyobb felfedezés volt, mint Kolumbusz számára Amerika. A farod csillag volt. Te idióta! Te húsbödön! Szedd a sátorfád s tűnj innen, mert álltóhelyedben agyonváglak! (A Hős elhallgat. Ebben a pillanatban a szobába egy középkorú nagyon mozgékony asszony lép be. Odafut a Kövér nőhöz, exaltáltan csókolgatja és fecseg.) A MOZGÉKONY NŐ: Képzeld aranyoskám a ruhám kimonóujjas, gyapjú és pepita. Derékban húzott, nagy kivágással, széles paszpóllal díszítve. A szoknyák enyhén bővítettek. A felsőrészen hosszú fehér piké boleró, állógallér és masni van. A szoknya elején mély hajtások, s a hát végig varrott. Elől ferdén varott sarkos zsebek. A mandzsetták gombosak s a gallér fehér
