Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Tadeusz Róžewicz: Adattár (Tőzsér Árpád fordítása)
drezina dresszlroz dresszúra dresszírozó (A Hős és a Jól fésült úr elmerülve iszogatják kávéjukat. Egyszerre abbahagyják, s figyelmesen nézegetik kezüket. Aztán kölcsönösen megmutatják egymásnak jobbjukat és baljukat is. Figyelmesen vizsg,ál- gatják egymás kezét.) A HŐS (fogja a Jól fésült úr kezét): Ő! Micsoda folt ez itt! Fekete! JÓL FÉSÜLT ÜR: Ez tinta! A HŐS: Tinta? Akkor az nyállal lemegy. JÓL FÉSÜLT ÜR: Na nézd csak! A maga keze is foltos! Két folt! Két fekete foltocska! A HŐS: Ez vér! JÖL FÉSÜLT ÜR: Valódi vér? A HŐS: Az ellenség vére. JŐL FÉSÜLT ÜR: Csak a víz, a vodka, a nyál, és a tinta ízét ismerem. Milyen íze van a vérnek? A HŐS (elővesz egy tűt és megszúrja a Jól fésült úr ujjahegyét, az szopni kezdi): Vér- csepp! Hogy élted át a háborút? A megszállást? Nem volt fegyver a kezedben? A JŐL FÉSÜLT ÜR: Hála a feleségemnek! A nő, a nőnek, a nőben, a nővel, ó nő,.. a nőn ... a nő alatt... A HŐS: Kifelé! (Ordít. A Jól fésült úr négy- kézlábra huppan, felkapja a csészét s négykézlábon állva kiissza a kávéját. Belép két középkorú jólápolt nő. Élénken beszélgetnek, időnként hangosan felkacagnak.) A NAGYSÁGOS ASSZONY: Én őt, ő engem, ő téged, ő neki, tudod hogy van az, ha mu, múúúú. (Kiabál, röhög, nevet és körül- tekintget.) 0 kedvesem, hát itt vagy! (A Jól fésült úr felegyenesedik s most már lá&on áll.) A férjem, édesem. A barátnőm, kedvesem! (A Jól fésült úr kezet csókol a másik asszonynak. Nevetve, tele életkedvvel, karján a két asszonnyal eltávozik. A nőknek lakkozott a körmük.) A VÉNEK KARA: Kopuláció, kristályvirág, kozmetika, kozmikus, mise, moly, marko- lászni, mártíromság ... A HŐS (valamit keres. Az ágy alá mászik, kinyitja a fiókokat. Minden sarokba benéz. A Vének kara eltávozik. A hős egyedül marad. A zsebeiben keresgél. Végül kihúz egy erős kötelet. A nyakára köti, s próbálja, hogy milyen erős. Körülnéz a szobában. Szöget keres. Oda lép a fogashoz. Végül is kinyitja a szekrényt, s belemászik. Csak egy jó perc elteltével nyílik ki a szekrény ajtaja): Akasszátok fel ti magatokat! A kislábujjam körmét is többre tartom valamennyiötöknél. (Leül az ágyra, uzsonnás csomagot húz ki a zsebéből, kibontja a papírt s enni kezd. A szobába belép egy kövér nő.) A KÖVÉR NŐ: Szégyen gyalázat! Ilyen fiatal és nem szégyenli magát! A HŐS (abbahagyja az evést): Mit csinál maga itt? Ez magánlakás! Ki engedte meg* hogy belépjen? A KÖVÉR NŐ: Hahahaha! (Hangosan nevet.) Magánlakás. A HŐS: Én magát nem ismerem asszonyom! A KÖVÉR NŐ: Titokban meglesett, mikor fü- rödtem, Vencelkém! A HŐS: Azóta már huszonöt év telt el! Igen, emlékszem, de úgy látom, hogy már végzett a fürdéssel. Menjen hát a dolgára. Most nincs időm. Leveleket kell olvasnom. A KÖVÉR NŐ: Én várhatok. (Leül egy székre és ül. Kötést vehet elő és köthet, mondjuk rózsaszín szvettert.) A HŐS (az asztalról néhány borítékot vesz feL Felnyit egy rózsaszín levelet. Világosan és érthetően olvas.) „Kedves Jancsikám! Nagyon meghatott, hogy még gondolsz rám. Jöjj, hogy saját kezűleg dughassam a szádba a legédesebb praliné bonbont, amit nekem küldtél. A te Zsuzsád.“ (Más borítékot nyit fel. olvas.) „Kedves Lacikám! Nagyon rossz híreket halottam felőled, rendkívül könnyelmű cselekedeteidről. így köszönöd meg a gondoskodásomat, azt, hogy törődöm veled, a pénzt, amit a tanulmányaidra és nevelésedre fordítottam. Láttak egy vendéglőben billiárdozás közben, s valamiféle ordenáré emberrel veszekedtél. Előadásokra nem jársz, csak a játék, a mulatságok és a szerelmi kalandok érdekelnek... Ezt értem meg vén fejemmel! Javulj meg kedves Lacikám, még egy rossz hír s minden kapcsolatot megszakítok veled. És nemcsak, hogy minden segítséget megtagadok Tőled, de megtiltom azt is, hogy valaki valaha úgy beszéljen rólad mint a fiamról. Atyai áldásomat küldöm. Erősítsen a jóútra térésben. Az anyád sír! Sajnálkozó apád!“ (A Hős bosszankodva összegyűri a borítékot és zsebre dugja. Üj levelet vesz kezébe. Olvas. ) „Drága barátaim! Ma ünneplitek ezüst lakodalmatokat. Ez engem őszinte örömmel tölt el. Mint házassági tanútok nem tudorrv elhinni, hogy már teljes huszonöt esztendő* telt el attól a pillanattól, mikor megesküdtetek egymásnak, hogy együtt fogtok ha
