Irodalmi Szemle, 1965

1965/1 - DISPUTA - Juraj Zvara: Nincs szó elfogultságról vagy még egyszer az antisematizmusról

biológia tantárgyaiból és e tekintetben javítani kell a tanítás színvonalán. Külön problémát jelent az összevont iskolák nagy száma is.

A magyar művelődés fejlesztésének útjából el kell gördítenünk a múlt sok akadályát. A dogmatizmus idejében a magyar szeparatizmus vélt kiterjedésétől való félelem következtében „aggodalmak“ jelentkeztek az önálló magyar kiadóvállalat létesítésével, Hiagyar polgártársaink magyarországi tanulmányaival, a községek elnevezésének helyre- igazításával, a községek nevének sajtóban való közlésével, a magyarországi műveltség és irodalom befolyásával kapcsolatban stb. Mindezen kérdéseket a jövőben alaposabban meg kell vizsgálnunk.

Kár, nagy kár, hogy e kérdések gyakori lebecsülése (s gyakran olyan problémákról van szó, amelyek kis jóakarattal azonnal megoldhatók), a másik oldalon e kérdések jelentőségének eltúlzását vonja maga után.

Mi azonban — a leninizmus alapján — úgy akarjuk megszilárdítani nemzetiségeink kapcsolatát, hogy a szlovák elvtársak állandóan fokozzák gondoskodásukat a magyar nemzetiségű állampolgárok teljes jogegyenlősége (nyelvi értelemben is) érdekében, míg a magyar elvtársak jobban törődjenek a magyar, cseh és szlovák dolgozók közeledésével és akkor nem lesz szükség arra, hogy mintegy a magyar dolgozók nemzeti érdekeinek védői álljanak a vártán. Mert ez nem az ô dolguk. Ez mindannyiunk közös ügye.

A fentebb említettekkel csupán annyit akartam mondani, hogy az én szempontomból semmi másról nincs szó, mint annak a kívánságnak tolmácsolásáról, hogy a dolgok leegyszerűsítését mellőzzük. Ha a dolgokat — és a történelmet — leegyszerűsítik (kultusz — sztálini csizma — nyelv), akkor a történelem és a valóság leegyszerűsített képe nem lesz az alkotó tevékenységnek az irodalom kibontakozásának, a nemzetek és nemzetiségek közötti ellentétek áthidalásának ösztönzője.

Nagy János: Dombormű