Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - JÓKAI NAPOK 1965 - Tóth Elemér: Sárga mint a nap
— Apám, az a szerelvényfal — mondta a hülyegyerekfrizurás. — Apám ___ É s nem jön és nem jön és nem jön — lüktetett benne. Aztán dühös lett. Magára kapkodta ruháit és szinte szaladva indult a város felé. A két huligán megdicsőülten röhögött. Nem ment haza. Járta az utcákat. Mindenáron találkoznom kell vele — mondogatta magának. Találkozni és megtudni az okot. Az okot, amiért nem jött el. Vagy talán már ilyen hamar beszéltek volna neki? De kicsoda? Talán Feri? Lehetetlen, hisz hazament. Délelőtt meg aligha találkozhattak. Persze, úgyis kiderült volna minden idővel, de csak jóval később. Jóval később — ismételgette magában. Vagy tegnap rontottam volna el? — lázasan igyekezett visszaidézni az együtt töltött időt. Fürödtünk, aztán elmentünk sétálni, aztán mikor beesteledett, csókolóztunk. Aztán mondtam neki, hogy menjünk be egy kávéra. Lehet, hogy ... Járta az utcákat. Ezerféle gondolat kavargott benne. Hirtelen termett előtte a fiú. Kicsit meglepődött, mert az előbb még nem látta sehol. Mosolyogva indult eléje, de a fiú csak ment, mintha ő ott sem volna. Kétszer is utána szaladt. A fiú meg csak ment. Szomorú volt és sápadt. Szeme alatt fekete karikák világítottak. Bohumil Btépán: Kolázs
