Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - JÓKAI NAPOK 1965 - Tóth Elemér: Sárga mint a nap
— Gyere fel, jó? Gyere fel. És közben minden idegszálával sugározta a lány felé — mondd hogy nem, mondd hogy nem! — Nem, nem megyek fel! — mondta a lány. Rettenetesen boldog volt. A kapuban sokáig szorította, ölelte a lányt. Aztán elengedte és csak annyit mondott: — Holnap. — Holnap — mondta a lány is és mosolyogva nyitotta ki a kaput. Öröm vibrált benne. Széttárta a karját és úgy érezte, hogy az nő, egyre csak nő, s az egész világot a mellére öleli. Lassan mozdult a kapu elől. Könnyűnek érezte magát. Nem, Így nem lehet lefeküdni — gondolta. Aztán cigarettát keresett, hogy valamivel elfoglalja a száját, hogy visszafojthassa a torkában rezgő hangos-vad ordítást. Végigtapogatta a zsebeit. — A fenébe is. Biztosan kiesett a strandon. Biztosan —mondta maga elé, de nem bosszankodott. Még egyszer áttapogatta a zsebeket. Veszek, most azonnal veszek — határozott és visszaindult a kávéház felé. Még jól is jön ez a kis kerülő — gondolta közben. Alig lépett be az ajtón, Feri ugrott a nyakába. — Szevasz! Az istenit, végre egy bennszülött! Ide bámulj! Az öreg tyúk tejelt. Két zöld százast ropogtatott az ujjai között. — Gyere, most a vendégem vagy. S már húzta is. Először ellenkezni akart, de aztán meggondolta. Öröm játszott az izmaiban. — Két badacsonyi szürkét — mondta Feri az elősiető pincérnek. — Igenis — mondta az s már vissza is jött a két hosszúnyakú üveggel és a poharakkal. — Öregem, egy kis maszlag, mosoly, s már fekszenek is. Mind! Fogadunk?! Láttad? Tejelt az öreg tyúk! — és újra előhúzta a két ropogós százast. — így kell ezt kisapám! — és ömlött belőle a szó. Hangosan beszélt, hogy learathassa a közel ülők elismerését is. — Öregem, egy kis maszlag, mosoly, s már fekszenek is. Mind! Fogadunk?! — és újra körülnézett, hogy hallják-e. Többen odafigyeltek. Ő meg szégyenkezett. Aztán nem tudta hogyan történt. Szinte maga is összerezzent, amikor meghallotta a saját hangját. Mintha felülről jött volna. — Hagyd abba! — Nem hiszed? Minden nő fekszik! — Hagyd abba! — És még fizet is. Ide nézz! Valami, hatalmas vörös lobbanást érzett a szemében, de inkább az agyában, a gerincében. Aztán . .. Csak azt érezte, hogy ketten erősen szorítják a székhez, a pincér meg a hosszúnyakú üveget akarja mindenáron kivenni a kezéből. Körülnézett. Az asztal feldöntve, szanaszét törött poharak. Feri a ruháját törölgette. Lerázta a kezeket magáról és elindult kifelé. Még hallotta, amint Feri a körülötte állóknak mondja: —Az a kis kurva megjátszottá előtte a szüzet és beveszi a marha. Hallotta, de nem fordult vissza. A lány korán kijött. Nagyon várta. Fürdőruhája napsárgán csillogott. Várta a fiút. Hol leült, hol meg felállt. Abba az irányba nézett, ahonnan a fiú jönni szokott. — Senki, senki, senki, senki — ismételgette magában. A két szemtelenkedő huligánt egyszerűen levegőnek nézte. Azokat ez nem zavarta. Hangos megjegyzésekkel kezdtek operálni. — Micsoda ribizli — mondta a szőke. A nyelvével még csettintett is hozzá
