Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - JÓKAI NAPOK 1965 - Monoszlóy Dezső: A rengetegben
Monoszlóy Dezső a rengetegben Itt kő és aszfalt csupa kő csupa aszfalt soha sincs vége fehér lapokként szemem előtt táncol ahogy becsavarom az írógépbe Az egész várost forgatja ez a pici henger de hiába ütök le egyszerre tíz betűt is nem tudok szembenézni a szemeddel A szobám zsúfolt csak az egyik sarkában van egy négyzetdeciméternyi szabad térség ezt kinevezem veteményes kertnek hatalmas fákat ültetek bele s nekivágok a rengetegnek Itt minden zöld sötétzöld fekete moszat szakállal hasal az alkony a fákon hunyorgó bagoly pupillákban reszket az életen túli álom smaragd fenekű jánosbogarak ékköve csillog zöldhalú őz szemek barna tavában pikkelyek könnyek hulláma mozdul az éhség fehér bárányszőre után farkasfejek vörös csillaga lohol s a szembehulló füvek ágak zöldbarna szalmája sugár vasvillák rőt hegyére fordul Jó ez a rengeteg mert nem csak színe szeme is van a tájnak itt mozdulatokkal is nyúlhatok utánad a bizalmatlanság nyulánkos varangyát szorongathatja a markom s ha kipállott már a szív és a száj esőt őrző lombok csurgói alá tartom Ha akarom kékélű tűlevelekben végződik a karom fiatal fogolyként biceg galagonya bokrok alól az öröm vállamon tobozok csipkés itatósa velük az ég tus színét feltörölöm nem lopott meg a szeretőm nem lopott meg a szeretőm Itt van ezer ösvény fütyürésző séta a kétség a hangyák nem akarják hogy váraikat a mókusok megértsék
