Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - JÓKAI NAPOK 1965 - Monoszlóy Dezső: A rengetegben
A hangyák nem akarják s én mit követelhetek tőled? Légyölő galócák közelében a pókok szúnyogot ölnek fölöttük széles szárnyú sasok repülnek s még följebb még szélesebb szárnyú az éjjel ha mosolyogsz szemedben gombák legyek piroslanak s a pupillád sötét szárnyakon nyílik széjjel Itt van ezer irtvány ha elfáradok sündisznóba botlom Egyáltalán szép-e a szemed? valami ilyesféle szorongatja a tarkom Ha szép lenne képeskönyvekből vágnám ki s becukroznám mint a mandulát jó itt a rengetegben mert itt magam elől is futhatok bokron és árkon át Futhatok alattam lapulva fut a rét velem fut a csermely egy hab most partra ért Öböl a moha-hegy öböl a tenyerem cseppé válik a perc cseppé a szerelem Szamóca érik itt szamóca liliom ősz árnyán ül a nyár vércseppek a havon A margaréták szirmáról ki issza fel a vért? A rengetegben jó nem kell felelni mindenért a bozót eltakarja a bibic rárakja fészkét... I Ha elfárad a képzet leveled harkálya kopácsol a fán a szomszédos mezőn víg nász lesz délután víg nász lesz délután hátán heverészik a szöcske sereg a kankalin keiyhébe harmat pottyan s e csöpp pocsolyából csillog a szemed csillog de csak addig míg a harkály kopácsol riadt nyulakat űz már a harag s én a félelem sörényét borzolom magamban tovább rohan a csermely elfolynak a szavak
