Irodalmi Szemle, 1965

1965/1 - DISPUTA - Juraj Zvara: Nincs szó elfogultságról vagy még egyszer az antisematizmusról

Mindez már más lapra tartozott. Egészen más volt a lakosságcsere, amely megoldhatta volna a vitás kérdéseket — és más a Csehországba való kitelepítési akció

és a reszlovákizáció

.........Ezek olyan tettek voltak, amelyeknél joggal kételkedhettünk

a

z irányvonal helyességéről... s ezeket az intézkedéseket már nem a Szovjetunió tanácsolta.“ (Az SZLKP KB-nak elnökségi ülésén 1950. I. 6-án lefolyt vitából. J. Z. kiemelése.) Igen, valóban így volt.

A reszlovákizáció — ez lett volna a „történelmi sérelmek“ — vagyis a szlovákok erőszakos elmagyarosítása — jóvátételének módszere. A reszlovákizáciőről szóló határozatot ma is élő tudományos dolgozók demográfiái tanulmányának tömegével támasztották alá, amelyek a dél-szlovákiai lakosság szlovák eredetét bizonyították. Következtetéseiket látszólag az a tény is támogatta, hogy a reszlovákizációra eredetileg több mint 410 000 személy jelentkezett! A párt azonban akkor még nem tudatosította, milyen körülmények között! Kissé eltérek most a tárgytól és elmondok egy régi emléket. Nemrégiben ezekről a kérdésekről beszélgettünk egy igen jelentős elvtárssal, aki annak idején a Betelepítő Hivatalban dolgozott, résztvett a reszlováki- zációs akcióban is, és azt javasolta nekem, hogy az egész akciót józanul nézzem. Hiszen ez mégiscsak oda vezetett, hogy a reszlovákizációs dekrétumokat a magyar nemzetiségű lakosság szegényebb rétegei 'kapták, míg a gazdagok nem és így aztán mégiscsak résztvehettek a politikai életben, ha nem is mint magyarok, hanem „szlovákok“. Tehát a reszlovákizációnak megvolt az osztályjelentősége, hiszen lehetővé tette Dél-Szlovákia megtisztítását a burzsoáziától (a magyartól). Ebből is látjuk, hogy még ma is — és különben fejlett elvtársak — nem értik hogy a nacionalista formát nem lehet osztálytartalommal megtölteni, és hogy súlyos hiba történt. Igaz ugyan, hogy a magyar dolgozók — amennyiben reszlovákizáltak — résztvehettek a politikai életben, ez azonban semmiképpen sem leplezheti a valóságot, vagyis hogy nemzetiségi elnyomásról volt szó.

Amint láthatjuk — több oka volt annak, hogy az 1945—1948-as években miért került sor az említett intézkedésekre — voltak itt külső okok, nemzetközi jellegűek, belső okok, történelmiek, a cseh és szlovák burzsoázia erős befolyása, J. V. Sztálin tanácsainak és módszereinek hatása, a párt hibái, a nemzetiségi politika lenini alapelvei ismeretének hiánya, félelem attól, hogy a „magyarokról“ való gondoskodást vethetik szemükre (valamikor ugyanis a pártot azért szidták, hogy a párt Szlovákiában inkább „magyar párt“ mint „szlovák“), a tömegek öntudatának hiínya stb. Mindenekelőtt azonban nacionalizmusról volt szó, amelynek hazai gyökerei voltak. Hiszen ha akkori állami és pártokmányokat tanulmányozzuk, nem találunk bennük nacionalista tartalmat, nem hirdetnek meg nacionalizmust. Megvalósításukban (pl. az ún. csehországi toborzás, a reszlovákizáció, vagy más) az adott körülmények között nemcsak azokat sújtotta, akik ellen irányultak (vagyis a háborús bűnösöket, a burzsoáziát), hanem a magyar dolgozókat.

Az elégtételről e korszak sérelmeiért már - az eredeti cikkben beszéltem, és még Turczel elvtárs cikke után sem akartam erre visszatérni. A sérelmek jóvátételének kérdéséhez azonban hozzá kell fűznöm, hogy 1948 után nemcsak az 1945—1948-as évek sérelmeinek jóvátételéről volt szó, hanem arról, hogy még ma is azokat a sérelmeket kell jóvátennünk Dél-Szlovákiában, amelyeket a monarchiabeli, a cseh és magyar uralkodó osztályok követtek el. Dél-Szlovákiában „sem Beneš, sem Horthy nem építettek“, 1945 után ezt mint gyakorlatilag ipar, kórházak, jó utak, elegendő kultúrintézmény, iskola és műveltségi színvonal nélküli területet örököltük. A magyar nemzetiségű lakosság 68 százalékát a mezőgazdaságban foglalkoztatták. Ezt is számításba kell vennünk. Természetesen az 1945—48-as évek ezen mit sem javítottak, sőt ellenkezőleg.

Ám valamivel mégiscsak adósai vagyunk magyar nemzetiségű polgárainknak. Mindenek előtt az a feladat vár rán-k, hogy ezt az időszakot aprólékosan megmagyarázzuk. De nemcsak nekik. Hanem a szlovák dolgozóknak is. Ez nagyon hiányzik. E korszak helyes értékelésének be kell jutnia a történelem tankönyveibe, a CSKP történetének új tankönyvébe stb. Ennek kapcsán azt is meg kell mondanom, hogy a kutatás szerint Dél-Szlovákiában inkább a magyar nemzetiségű lakosságot neveljük a proletár nemzetköziség szellemében, mint a szlovákokat, ahelyett, hogy mindkét nemzetiségre erőteljesen hatnánk. így nem kerülne sor a nemzetiségi elvek megsértésére a szlovák nemzetiségű polgárok részéről. A viszályok gyökerei és az 1945—1948-as évek követ-