Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - DISPUTA - Juraj Zvara: Nincs szó elfogultságról vagy még egyszer az antisematizmusról
az úgynevezett államellenes burzsoá nacionalisták csoportjának szűk ügye volt, hanem az egész CSKP ügye, tehát összállami kérdés volt. Üjből aláhúzom azt a ténýt, hogy a magyar nemzetiségű lakosság elleni intézkedések, amelyek következményeikben nemzetiségi perzekúciót jelentettek, az alábbi körülmények között fogantak: a) A csehek és szlovákok nemzeti és demokratikus forradalmának korszakát éltük akkor,'amely az idegen megszállók és hazai árulók, a cseh, szlovák, német és magyar burzsoázia ellen, e keretben a magyar megszállók és a magyar uralkodó osztály ellen is, ugyanúgy mint Magyarországon és ugyancsak a megszállt déli járásokban is irányult. A vörös hadsereg 20 évvel ezelőtt ebben az időszakban kezdte meg Szlovákia déli járásainak felszabadítását. A megalakuló forradalmi nemzeti bizottságokba beléptek a magyar nemzetiségű antifasiszták is. Igaz, hogy később el kellett hagyniuk ezeket. A kassai kormányprogram és a Szlovák Nemzeti Tanács által — ezt megelőzőleg — hozott határozatok alapján Dél-Szlovákiában megfosztották hatalmától és birtokától a magyar burzsoáziát, birtokos osztályt és a hitbizományok élvezőit. Ugyanezen határozatok sújtották a ľudák és az áruló cseh burzsoáziát. Azt hiszem, hogy a magyar dolgozók helyzete — a magyar burzsoázia és birtokos osztály tevékenysége és fasiszta rendszerének létezése alatt — inkább volt tipikus, mint nálunk a Turczel. elvtárs által jellemzett 1945—1948-as években. Ügy vélem, hogy éppen ezeknek az osztályoknak uralma alatt éltek a magyar nemzetiségű dolgozók „bizonytalanságban, nem voltak politikai jogaik és más joguk sem volt, mint a munkához való jog. Sőt még ezt a munkához való jogot is kétessé tette a nyers erőszak“. A magyar uralkodóosztályok hajtották Dél-Szlovákia népét a Szovjetunió elleni háborúba, osztály- és szociális elnyomást, valamint 270 000 ott élő szlovák nemzetiségi elnyomását valósították meg. 1945 után megfosztották őket hatalmuktól csakúgy mint a cseh és szlovák burzsoázia egy részét, akik a München előtti köztársaság idején nemzetiség- és osztályelnyomásban részesítették Dél-Szlovákia magyar nemzetiségű dolgozóit. Az előbb említetteket szem előtt kell tartanunk. Az 1945-ös évnek, és általában Csehszlovákia felszabadulása 20. évfordulójának ebből a szempontból van nagy jelentősége magyar polgáriasaink számára. Magyarországon is részben megdöntötték azokat az osztályokat, amelyek a Csehszlovákia-ellenes revizionizmus hordozói voltak, és permanens harcot vezettek a szlovák nép ellen. A Csehszlovákia-ellenes revizionizmus némely maradványa azonban továbbra is fennállt (sehol nem írom, hogy Csehszlovákiát „veszélyeztették“), és 1945 után is éreztette hatását. Ezért vették fel a Magyarországgal kötött békeszerződésbe az irredentizmus és a revizionizmus betiltásáról szóló cikkelyt. Ezek a problémák természetesen véglegesen megszűntek az 1947-es év derekán, amikor Magyarországon a munkásosztály jutott uralomra. Az 1945-ös év tehát nagy jelentőségű volt és ma is az a magyar nemzetiségű dolgozók számára és az utána következő korszakra is keserűség nélkül tekinthetnénk vissza, ha ... b) Ha az 1945-ös forradalom néhány nemzeti vonása (a demokratikus vonásokról már beszéltem) a magyar nemzetiségű dolgozó rétegekkel szemben nem fajult volna hibákká és üldöztetésekké, amelyekben a cseh és a szlovák burzsoázián kívül része volt a pártnak is. Sőt a szlovák dolgozók egy része is behódolt ezeknek. Dr. Beneš már 1938 novemberében (tehát még J. V. Sztálin e kérdésben elíoglalt álláspontjának befolyása nélkül) megmondotta, hogy „a háborút, amely elháríthatatlanul bekövetkezik, a kisebbségek sínylik meg“ (vagyis a magyar nemzetiségi csoport is; J. Z. megjegyzése). A Szlovák Nemzeti Felkelés nagy befolyással volt a szlovákok nemzeti büszkeségének és államiságának fejlődésére. A nagyszláv gondolat is erősen éreztette hatását. A nemzeti és demokratikus forradalom célkitűzése volt az is, hogy jóvátegye a magyar uralkodó osztályok vagy a cseh burzsoázia által a szlovák nép ellen egykor elkövetett nemzeti sérelmeket (a nyomor következményeit, iparosítás hiányát, földnélküliséget, kivándorlást). Az a törekvés érvényesült, hogy Jugoszláviából, Bulgáriából, Romániából és Magyarországról Szlovákiába hozzák vissza a szlovákokat és az ennek magfelelő intézkedéseket foganatosítottak is. S a hazatelepülő szlovákok megfelelő elhelyezését is szorgalmazták. A kassai kormányprogram a magyar nemzetiségű lakosságot illetően abból indul ki, hogy az 1938. november 2-hoz hasonló napok soha se ismétlődhessenek meg. Amellett
