Irodalmi Szemle, 1965
1965/5 - Mács József: Hazamegyek a falumba
Mács József a falumba h^^Ulegygk Aki csak egy kicsit is ismeri Ady Endre verseit, mindjárt rájön, hogy a címet a nagy magyar költőtől kölcsönöztem. És nem véletlenül. Amikor haza készülök, és felszállók a vonatra, nyomban olyan érzés fog el, mintha randevúra indulnék, és valaki nagyon várna rám. Olyankor Ady költeményét mormogom magamban: „de ott engem szánnak, szeretnek, engem az én falum vár“. Mindig különös és furcsa érzéssel tölt el, ha otthon lehetek. Kezet foghatok a cimborákkal, köszönthetem az idősebbeket, akik talán máig is úgy tartanak számon, mint gyereket, hiszen így élek az emlékezetükben. S ha valaki azt mondaná nekik, megkomolyodtam, mosolyognának egyet, és azt felelnék: — Nagyon pajkos gyerek volt! Megdézsmálta a kerteket, meglékelte a Seszták Arzén bácsi dinnyéit, felcsapott vezérnek, és elrontotta a többi gyereket is. Egyszóval mindenütt ott volt, ahol rossz fát tettek a tűzre. S ha csak ott lett volna, de cséplésnél cigarettázott az asztagok körül, és ezt nem nézte jó szemmel a gazda; esténként nyomába szegődött az urasági birtok részaratóinak, akik néhány kévével a hátukon, az esti homályba takarózva hazafelé tartottak; beszemtelenkedett a parasztok udvarába, és felkínálta a segítségét, hogy ő majd hajtja a lovakat, kihordja a földekre a trágyát, mert az apjának nem volt földje és igavonó barma; ült lányos házaknál, fiú és lány között közvetítő szerepet vállalt; odahúzódott a felnőttek társaságába, akik a kapuban vagy a kocsmában mindennapi paraszti gondjaikról beszélgettek a háború éveiben; a felszabadulás után póni lovat könyörgött ki az oroszoktól, s hozzá nyerget, szekeret, és úgy lovagolt a mezőn, mintha a már szükségtelenné vált ispán fia lett volna, majd a lovat sok huzavona után egy radnóti emberrel tehénért cserélte el; az apja megmagyarázta neki, hogy jobb, ha egy helyett két tehén van az istállóban, azt a kevés, kétholdnyi földet megdolgozhatta azzal is, s tej is több csörgött a sajtárba ... Megbámulta a földbirtokost olajos, gépészruhájában, amint csépelt a parasztoknak, és velük früstökölt, ebédelt, vacsorázott bent a házban vagy az asztag szélén (a birtokát államosították, s csak a traktort, a cséplőgépet és a száz holdat hagyták meg neki), járt a bálokba, és verekedett a szlovák fiúkkal, mert az divat volt akkor, s hajkurászta barátaival a lányokat, soha nem hagyott nekik békét, egyszer a pap is behivatta a parókiára, és szóvátette a betyárkodásait. Nagyon szeretett mulatságokba járni, odahúzódni a banda mellé, és nézte a forgó párokat, a virtuskodásra hajlamos szegényebb legényeket, akik százasokat húztak a vonóba, hallgatta a falat körülülő asszonyokat, amint szevedéllyel párosítják a fiatalokat, évszázados hagyományokat tisztelve: gazdag a gazdagé, szegény a szegényé, s táncolgatott a kiszemelttel, akibe ketten voltak egyszerre szerelmesek: Gál Pista meg ő. Kedvelték az őszi estéket, a villanylámpa fénycsóváit, a lányos házakat, Boros Ferkó és Szabó Jóska barátjával szinte beteges rögeszmével csapták a sarat a fahíd felé, mert ott kellett eldönteniük, hová kopogtatnak be, hol lesznek együtt a lányok. Boholy Zoli volt a nagy kém, ő puhatolta ki mindig a dolgokat, nekik már csupán azt kellett elhatározniuk, ki megy előre, és ez volt a leg-
