Irodalmi Szemle, 1965
1965/5 - Kassák Lajos: Emlékezés a szülőföldre
Kassák Lajos g rnlé-k @*z @*s A Nyitra megyei Érsekújvárban születtem 1887. március 21-én. „Ö szép ifjúság!“ Bizony, mindez már nagyon régen volt, emléke is más emlékek rétegei alá került, s hangjai, színei, formái mind ritkábban jutnak a felszínre. Olykor-olykor azonban felködlik előttem a Nyitra folyó, ahol pecázni szoktam, a Berek-erdő, ahol madarásztam, az Öreg-templom csodálatosan magas tornyával és párját ritkító három harangjával. Gyerekpajtásaim között éltem, rövid gatyában, mezítláb, s majdnem azt mondhatnám, boldogan. De mindez nem a valóság tükörképe bennem, az egészet rég átalakította az emlékezés, s ez így jól is van, legalább emlékeink szépítsék meg életünket. A valóságban eléggé kialakulatlan volt a város, népe alig is igényelte a boldogság forrását. Parasztváros volt, akadtak benne jómódú, gőgös gazdák és meglapuló szegény parasztok. Mesteremberei még a céhkorszak maradványait őrizték, erre vonatkozólag egy szép dokumentumot idézek az alábbiakban. Nagy papírlapon, aranyos cirádákkal körülrajzoltan bizonyítványt kaptam, mikor inaskoromból felszabadultam. íme, a bizonyítvány, amely külsejét tekintve tekintélyes okmánynak is beillett volna. Tartalma a következő: BIZONYÍTVÁNY Az érsekújvári első általános ipartestület ELNÖKSÉGE ezzel kinyilatkoztatja, miszerint Kassák Lajos R. K. Érsekújvári születésű ifjú, T. C. S z por ni Gábor tagtársunknál a lakatos ipart három és V2 éven át kellően megtanulta, mely idő alatt magát tisztességesen viselte, miért is fennevezett ifjút T. C. ipartársainknak kegyeibe ajánljuk és ezen bizonyítványt neki igazolásul kiadjuk. Kelt Érsekújvárott, 1903. év szeptember 26.-án. Prudcvics Lajos Szporni Gábor jegyző t Takács József Zólomy János. A bizonyítvány átadása nagy ceremóniák között történt, s végül hálás szavakkal kezet kellett csókolni a legöregebb mesternek. Mindez ma már kissé nevetségesnek látszik, de akkor meghatóan szép volt, s igazán jólestek az öregek elismerő szavai. Felszabadulásom után hamarosan elhagytam a várost, s csak tíz év múlva mentem vissza látogatóba. Ekkor vettem csak észre, hogy a templom nem is a szülőföldre
