Irodalmi Szemle, 1965
1965/5
húsz év a művészet történetében néha korszakot jelent. Húsz év alatt érte el tetőfokát a firenzei reneszánsz, húsz évig tartott a klasszicista festészet kibontakozása, s húsz esztendő az időmértéke a francia impresszionizmus fénykorának is. Ilyen korszakot jelentő húsz esztendő a csehszlovák grafika fejlődésében az elmúlt két évtized, amelynek folyamán ez a csehszlovák képzőművészet összjátékában mindaddig kísérőszerepet játszó műfaj oly magas művészi tökélyre fejlődött, hogy ma önmagában tudja képviselni képzőművészetünk európai rangját és kultúráját. A Sao-Paolo-i nemzetközi grafikai Biennálék csehszlovák kerei az egész világ előtt is leszögezték ezt a tényt, E húsz esztendő folyamán Csehszlovákiái nagyjából két önálló grafikus nemzedék vette át egymás kezéből a vezérszerepet. Ez a g ütemű változás kétségkívül összefügg a fika ama műfajbeli képességével, amellyel Callot ideje óta Goyán át Picassoig hihetetlenül gyorsan és közvetlenül tud korának szellemi megnyilatkozásaira reagálni, (íe ugyanakkor jellemző arra az angazsált művészi szemléletre is, amelynek a jegyében e húsz esztendő csehszlovák grafikája oly csodálatosan kibontakozhatott. Lebiš Ján: Kivégzés, 1957 1945-ben, a felszabadulás esztendejében, már készen álltak a modern cseh és szlovák grafika alapjai, amelyek a 17. század nagy nemzeti hagyományából, Václav Hollar barokkon művészetéből fejlődtek újkori építmény- nyé, majd Toulouse-Lautrec, Gaugin és Munch vonalába kapcsolódva a századforduló idején korszerűvé váltak. De erőt merítettek a forradalmi orosz grafika, s a német expresszio- nizmus, főleg Käthe Kollwitz, valamint az új mexikói grafika kisugárzásaiból is, s e források erejének összességéből alakult a második világháború folyamán sajátosan nemzeti jellegű egységgé az a hallgatásra ítélt, vagy befelé forduló művészeti ág, amely magas technikai kultúrájával és felkészültségével új művészi és társadalmi feladatok megoldására várt. A fejlődésvonalat ekkor az a nemzedék kezdte irányítani, amely nagyrészt Švabinský akadémikus szemléletű iskolájából került ki, s a Hollar-művészegylet köré csoportosulva elsősorban a műfaj mesterségbeli tökélyét és átfogó képességét tűzte ki céljául. Ugyanakkor, természetesen, jelentős tartalmi gazdagodásra, s a grafikai művészetnek az élet sokrétűségébe való bekapcsolására, szocialista