Irodalmi Szemle, 1965
1965/5
i Sedláček Vojtech: A vörös hadsereg táborából, 1945 értelmezésére is törekedett, sőt e törekvése az ötvenes évek elején szinte egyedértelmű szólamba futott át. E nemzedék sorából műveik művészi értékeivel magasan kiválnak cseh részről Svolinský, Bouda, Rambousek, Strna- del, Liesler, Padrlík, Seydl, Janeček, Lhoták, Jirincová és Sklenár (hogy csak a legjelentősebbeket említsük), szlovák részről pedig Hložník, Sivko, Lőrincz, Dubay, Szabó, Zmeták, Nevan, Dúbravec és mások. Kétségkívül az ő érdemük, hogy a felszabadulás utáni első évtized folyamán a cseh és szlovák grafika sokrétű műfajjá hatalmasodott és világszínvonalra emelkedett. A második nemzedék, amely a huszadik kongresszus idején a dogmatizmus leküzdésének jelszavával lépett a porondra, a megelőző generációval ellentétben elsősorban a mondanivaló érzelmi tartalmát, s formai kultúráját kereste és keresi. E törekvéseiben visszanyúl a csehszlovák grafika avantgárd hagyományaihoz, Filla, Tichý és Zrzavý, illetőleg Galanda, Fulla, Majerník és Sokol műveinek megalkuvást nem ismerő, forradalmi szelleméhez, s abból meríti tápértékeit. De kapcsolatokat talál a modern európai grafika számos irányával — köztük például az absztrakt grafika irányával is — s művét beágyazza korunk grafikai törekvéseinek folyammedrébe anélkül, hogy nemzeti sajátosságait, amelyek három évszázad folyamán értékmérővé váltak, bármiben is feladná. Ezzel nagyban felfokozza grafikai művészetünk hatóerejét, s ugyanakkor megóvja attól a veszélytől, hogy csupán az ábrázolás eszközévé, vagy öncélú techni- cizmussá váljék. A fiatal nemzedék impulzív alkotó szenvedélye új belső feszültséget vitt a csehszlovák grafika összképébe, s azt új áramlásokkal hatotta át. Ezek az áramlások a fejlődés dialektikájából merítik az egységüket. A generációk rétegeződéséből, egymásra való kihatásából, s egymás kiegészítéséből így két évtized folyamán olyan autark műfaj alakult, amely életünk gazdag sokrétűségét kultúrált eszközökkel, s magas művészi színvonalon képes kifejezni. Nincs kizárva, hogy ez a titka a csehszlovák grafika mai világrangjának és nemzetközi sikereinek is. Az Irodalmi Szemle mai számában szemelvényeket hozunk az elmúlt húsz esztendő csehszlovák grafikai művészetének terméséből. A válogatás, természetesen, nem lehet sem tökéletes, sem lezárt. De talán elégséges ahhoz, hogy meggyőzzön a csehszlovák képzőművészet e jelentékeny műfajának két évtized alatt megtett hatalmas fejlődéséről, művészi értékeiről és igazáról. (T.)
