Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - Darkó István: Önként jelentkezett
gyötri a satnyákat, hagy lássák! A pihenő szünetben elmondja ‘nekik azt is, hogy milyen közelről nézett bele annak az embernek az arcába. Azt sem hallgatja el előttük, hogy mennyire nem tudta megindítani az elkésetten érkezett anya és feleség siránkozása sem. Az igazságszolgáltatás nem érzeleg. Aki végrehajtja, annak is csak azt lehet éreznie, hogy az igazságnak teszen eleget. A nagy tiszti istállónál hátrafordult és visszanézett a kerítés irányába. De nem látta a két asszonyt, csak az ögyelgő katonák csoportosulása látszott a kerítés mellett. Az istálló begörbülő falánál még ott volt a gerendákból készített golyófogó. Előtte a földön szép sárga, pataki homok, selymes föveny. A taposások közében is látszott néhol a szép elgereblyézés nyoma. Apró érchátú kavicsok csillogtak benne a hideg reggeli napsütésben. Először zsákokba akarták tömni ezt a homokot, s a zsákokból emelni torlaszt az istálló falához. De az alezredes parancsára elhagyták ezt a körülményes előkészületet. Annyi zsák nem volt kéznél s a gerendafal is jól szolgálta a célt. Az elkészült zsákokból kiszórták a homokot. Hántatlan vörösfenyő rövidre fűrészelt gerendáiból összerótták a golyófogó gátat. Nekitámasztották az istálló falának és eléje állították azt az embert. Közeire lépett és alaposan szemügyre vett mindent. Ügy állott szembe a gerendafallal, alig négy méterre tőle, mint tegnap délután. Ügy tartózkodott pár percet a helyszínen, mint aki teljességgel közömbös dolgot művel. Ismét bizonyosra vette, hogy az emberek utána lesnek. Igyekezett könnyedén mozogni. Az istálló mögül nyújtogatják utana a nyakukat, de nem vehetnek észre rajta semmi különösséget. Mélyebb lábnyomok is látszottak a homokban, egyvonalban, szemben a gerendafallal. Megkereste a magáét. Jobbról a második taposás volt az, itt állott a másik három katona mellett. Bátran megkereste a gerendákon a golyók nyomait is. Gondosan számolni kezdte őket. Megfigyelte alaposan, hogy az egyik golyó megcsúszott a gerenda szélénél és kiszakított egy forgácsot a fenyő szálkás testéből. Egy másik golyó egyenes lyukat vájt a fába és látszott a rásütő napban a megcsillanó, lapos vége, amint benne ült a gerendában. Bizonyosan ez volt az, amelyik lekapta az ember sapkáját. Szemvillanás alatt felröpítette és odaszegezte a fához. Utána sugárban zúdult utána a vér is. A sapkát csak akkor vették le, amikor az összecsuklott embert már elvitték a hordágyon. Most erre gondolt és apró szédülést érzett az őrvezető. Elsimította a lába- nyomát a homokban. Gondosan egyengette el a taposást, közben nem is gondolt oda. De nem tudott különbözést tenni a gerendákon szertelátszó sötétpiros és alvadtbarna színek között. A vöröshéjú gerendák meghántott részein is ilyen rostokkal világolt a fa teste. Gyantás forradások és göbös dudorodások sötétlettek rajta sűrűn. Hirtelenül mégis észrevette azt a helyet, ahová mintha odafreccsentettek volna valami sűrű folyadékot. Akkor meglátta a gerendafal alatt az elgereblyézett homokban is azt a megszikkadott és elsötétült tócsát. Vagyis inkább annak a helyét, amelyet az elmúlt napon is látott ottan. Sebesen megint keresni kezdte a golyósebek nyomait. Egy, kettő, három, négy, hangosan számolta sorban és megdöbbenten folytatta, hét, nyolc, kilenc. Még többet is látott és elfulladt hangon abbahagyta. Ennyi nem is lehet és hirtelen elgyöngült nézését kutató erővel szalajtatta végig a gerendák foltjain. Négyen állottak felemelt puskával szemben azzal az emberrel. Egyiküknek nem is volt éles töltése. Legalábbis azt rebesgették a készülődések közben, hogy a négy katona közül az egyik vaktöltést szokott kapni. Amikor kiosztotta a golyókat, az őrmester csakugyan mondotta tegnap is, hogy csak hárman kapnak éleset. Ha aggályuk támadna, bármelyikük megnyugodhat abban a gondolatban, hogy neki jutott a vaktöltés. Nem akart ezzel a gondolattal foglalkozni. Olyan erőfeszítéssel fordult el ettől a helytől, amilyennel a nyugtalanító és keserves gondolattól szokott az ember. De még sokkal erősebben kellett vele foglalkoznia. Megint elfogta előbbi szédülése is. Sietősre indított járással ment néhány lépést a homokban és meg tapintotta a gerendafalat. Testéből mindenfelől bizsergő, csekély erejű, zsibbadó fájások indultak el a homloka felé. Meg is érkeztek oda. A szeme környékén
