Irodalmi Szemle, 1965
1965/4 - HAGYOMÁNY - Sas Andor: Egy reformkorbeli pozsonyi magyar újságíró portréja
megdöbbenést keltett, Ferenc császár családi életére azonban alattvalói, mint a házias erények példaképére mutathatnak. József nádor Orosz szemében az ország élő közjoga. Gróf Reviczky Ädámról, a magyar kancellárról, azt olvassuk, hogy egyforma szilárdsággal védi a trón és az ország jogait. Olyan alkotmányt kíván Orosz, amely a legjobb intézményeket is megsemmisüléssel fenyegető gonosz emberi szenvedélyeket sakkban tartja, illetve ellenük más szenvedélyeket használ fel ellensúlynak. Az öreg Metternich politikai kényelemszeretete szívesen látott ilyen elméleteket. Sajátságos, hogy Orosz hosszas közírói és országgyűlési gyakorlata nem torkollt igazi aktív és népies tevékenységbe, hanem megrekedt a hatalom szolgálatában. Széchenyiről a Terra incognitában több olyan nyilatkozatot tett, amelyek által az megbántva érezte magát, s később a Jelenkor hasábjain Orosszal polemizálva ki is öntötte ellene az újságírókkal szemben érzett ellenszenvét. Orosz egyéni tragikuma, hogy a jövőbe néző alkotó optimizmus hiányzik belőle oly korban, amikor egy Széchenyi szervezte a gyakorlati munkát, s egy Kossuth acélozta az érzelmeket és szándékokat. Micsoda sors ilyenkor olyan szekérre kapaszkodni, amely nem a kor magasba ívelő útjain halad! Hogy Orosznak az írás csak technika volt, a vállalás bátorsága mennyire hiányzott tevékenységéből, annak bizonysága későbbi visszatérése Kossuth mellé. 1848-ban Becsben nyilvánosan üdvözli őt, majd mint német újságíró támogatja onnan politikáját. De micsoda utat tett meg, amíg idesodródott! A harmincas évek második felében Kossuth és a fiatal nemzedék radikalizmusa politikai üldözések indítására ösztönzi a bécsi államkancelláriát. Amikor a pozsonyi jurátusok Társalkodási Egyesülete ellen 1837-ben eljárás indul, Kossuthot pedig új lapja a Törvényhatósági Tudósítások miatt bebörtönzik, nélkülözhetetlenül, szüksége volt a kormánynak egy barátságos vagy legalábbis tartózkodó hangú orgánumra, mely valamennyire lecsillapítja a közvélemény felháborodását, s a figyelmet elterelni próbálja a nyers erőszak politikájáról. És ugyanakkor, amikor Orosz egykori szerkesztőtársát 1837 májusában budai zugligeti lakásából politikai okokból börtönbe hurcolják, Orosz már megkapta az engedélyt, hogy Pozsonyban hírlapot szerkeszthessen s a reformkor első nagy légköri feszültségének idején, 1837. július 4-én megjelenik a Hírnök első száma. Az a politikai keret, amelyben a Hírnök szerkesztője dolgozhatott, kérlelhetetlenül adva volt. A lap a kormány és a régi szabású rendiség szolidaritását képviseli s ez a származási jegy eltörülhetetlenül rajta maradt. E determináltságon 'belül külön elbírálás tárgya lehet, hogy mit nyújtott a Hírnök mint újságírói teljesítmény. Ebben a tekintetben megoszlanak róla a vélemények. Van olyan irodalomtörténész, aki a szerkesztő politikai beállítottsága miatt pálcát tör az egész lap felett. Az újabb vizsgálódások megértőbbek, figyelmet szentelnek, a munkatársak nemzedéki kapcsolatának, sőt az egyik kutatónál azt a felfogást találjuk, hogy a Hírnök hírszolgálata elsőrangú volt. Ha a Hírnök évfolyamait végiglapozzuk s tipográfiai formáját, az oldalak nagyságát, a szedés mennyiségét, a híradások terjedelmét összevetjük az egykorú pozsonyi lapokéval, az újságírás fejlődésének számos jellegzetes vo/nását tudjuk kihámozni. Minden újság bizonyos horizontot nyit, és tant megvilágítva olvasói számára s ennek a horizontnak terjedelmét és megvilágítottsá- gát három tényező határozza meg. 1. Az olvasók érdeklődése, 2. a hírszolgálat technikai lehetősége és 3. a hivatalos sajtóellenőrzés vagyis a cenzúra. Pozsonyban a sajtórendészet a tanulmányi főigazgatóság hatáskörébe tartozott s a város negyedévenként 100 forintot fizet a Pressburger Zeitungot cenzúrázó hivatalos személynek. A XIX. század folyamán az olvasóközönség érdeklődése a művelődés és demokratikus gondolatok terjedésével állandóan fokozódott, a szolgálat technikai feltételei is fejlődtek a vasúti forgalom, majd a távíró útján történő hírközlés által s végül a cenzúra tevékenysége korlátozódik a sajtószabadságot követő közhangulat befolyása alatt. A század elején a sajtó kis lámpás, mely abból, ami közel van, alig világít meg valamit élesen, de folyton a messzeségbe sandít. Bőséges teret szentel a 'külföldi híreknek, s csak később, a harmincas évektől kezdve nyit az olvasók számára ún. belföldi horizontot. A hírlapírás fejlődésének általános törvényszerűsége, hogy ameddig a hírszolgálat modern segédeszközei nem alakultak ki, az olvasót és szerkesztőt főként az érdekli, ami a messzi nagyvilágban történik. Mikor a vasút gyorsabban hozza a külföldi lapokat és tudósításokat, akkor kezdenek sokasodni a helyi és a belföldi riportok, felfedezik a közvetlen környezet érdekességét, és a róla való beszámolásnak méltó voltát. A politikai s művelődési világhorizontról való tájékozódás pedig ugyanekkor megrostáltabbá, tömörebbé és összefoglalóbbá válik. Ez a folyamat lassan, de határozottan bontakozik ki a Hírnökben is.
