Irodalmi Szemle, 1965

1965/4 - Egri Viktor: Kegyetlen évek (Naplórészlet)

a papokat; a szegények zsírján hízó csuhásoknak csúfolja őket, mint a legtöbb kopanyicsár.

Az asszony dolgos, szívós fajta. Leánykorában egy pőstyéni szanatóriumban és Csehországban cseléd eskedett, úri életet látott, s jobb konyhán élt. Elégedettebb, mint a férje, hogy a szegénységiben nem érez parancsoló kezet maga felett és nem kell megalázkodnia. Babonás és tele van rejtett félelmekkel. Egy reggel elmondta Máriának, hogy rosszat álmodott. Egyenruhások törtek rá a házra, bennünket agyonlőttek, őket el akarták hurcolni. Hogy hová, azt nem tudja, az ijedtség hirtelen felébresztette. így tudjuk meg, ha be is fogadtak, azért rettegnek. Neim maradhatunk itt tovább. Szólnom kell Jankónak és Stefan- nak, hogy más helyet keressenek.

A ház legfurcsább lakója a hetvenesztendős banya. Aszott, töpörödött teremtés. Amióta itt vagyunk, nem láttam, hogy vízbe mártotta volna a kezét, más kopanyicsár vénasszonynál nem furcsállnám, de ez a banya háromszor is megjárta Amerikát, látott tisztább, emberibb életet maga körül. Huszonkilencben annyi dollárral jött haza, hogy a három myjavai bankba csaknem háromszázezer koronát rakott. Azóta ez a summa jócskán megnőtt, mert még a kamatokat sem szedi fel. Külön főz miagának, pótszeres kotyvalék a kávéja. A fazék sohasem ürül ki, amennyi a kotyvalékból elfogy, annyi friss víz kerül a fazékba néhány morzsa Franek-kal és meltával. Egy szem cukor az édesítő. Az ebéd hagyma- vagy gombaleves — a gombát ő szedi tavasszal és ősszel és maga szárítgatja —, olykor néhány szem krumplit főz ki és pirinyó zsíron barnított hagymával ízesíti, vasárnap kétmaroknyi dercés lisztből gyúrt vastag metélt kerül a levesbe. Vacsora újra a kotyvalék vagy az ebéd maradéka.

így él a banya, aki kopanyicsárfogalmak szerint dúsgazdag milliomos. Amikor célzást teszek előtte, hogy jobban járna, ha egy kis földet venne és rokonára bízná a gazdálkodást, úgy néz rám, mintha kést emeltem volna rá. Bankban elértéktelenedik a pénze — ez újabb késdöfés, pedig tudja, hogy ez a veszedelem fennáll, s most minden rossz hírre zimankóban, fergetegben begyalogol a városba, hátha rommá lőtték a bankot vagy valami változás garasokká apasztja az idővel negyed értékére csökkent vagyonát.

Ma is úton van, hírek és tanácsok után futkos, valami bizonyságot keres, mert a gazda este rossz hírrel jött. Riadó és ágyúlövés esetén háromnapi élelemmel megrakott zsákkal el kell hagyni minden lakott helyet. Ostoba hír ez, a gazda nem tudja jobban megmagyarázni, mit is hallott tulajdonképpen, de ennyi is elég, hogy a vénasszony egy szemhúnyást ne aludjon. Mikor reggel lejöttünk a padlásról, már hült helye volt.

A gazda megintette, hogy rólunk, a ház lakóiról ne fecsegjen sehol. Ki tudja, fékezi-e a nyelvét, ha a véletlen összehozza valami rokonnal, ismerőssel? Egy vigyázatlan szó nyakunkra hozhatja a kopókat. De számolok a fukar emberek gyanakvó, zárkózott természetével. Tegnap este mégsem kellett volna szóvá tennem, hogy hétről hétre értékét veszti a korona. Arról a földvásárlásról is jobb lett volna hallgatni. Most úgy érzi, hogy összeszűrtem a levet a gazdával és ki akarjuk fosztani. Minden célzás, ami pénzzel, vagyonnal áll összefüggésben, növeli rettegését, hogy maholnap éhenhal.

A két kislány közül az idősebb már iskolába jár. Vagyis inkább szalad, reggel vékonyka ruhájában futásnak ered a közel három kilométernyire fekvő szomszédos irtvány iskolájába, és onnan pirosra csípett arccal, lihegve fut vissza ebédidőben. Tegnap olyan nagy volt a fagy, hogy az anyja nem engedte el. Kabátja nincs a kislánynak, az anyja nem adhatja oda nagykendőjét, napközben szüksége van rá. Ügy látszik, olyan természetes állapot ez, hogy egy szót sem vesztegetnek rá. De Máriát nem hagyta nyugodni, megnézte az asszony holmiját, és talált is egy nagyobb flanelldarabot meg egy frottírtörülközőt. Még cseléd korában vette vagy kapta az asszony, s kincsként őrizte a ládája fenekén. Nos, ebből a „kincsből“ Mária kabátot varr az anyjára ütő szépszemű szőke kislánynak. Mértéket vett és ollót kért. Kiderült, hogy az egész házban csak a banyának van ollója.

— Kérje el tőle — szólt Mária az asszonynak.

Az asszony úgy nézett rá, mintha arra szólította volna fel, hogy ugorjon be