Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - Vaskó Popa: Versek
Vaskó Popa máskor drámai allegória felvonásai lehetnének —, csak ennek a magasabb entitásnak az elemzésében válik egészen világossá, s mondanivalója módot ad arra, hogy felismerjük teljes értelmét. Popa humanisztikus aktivizmusban és lázadásban gyökerező világképe attól egységes, hogy számára a tragikus élményt a kezdet jelenti, nem minden akció végét és torkollatát, hanem első okát annak, hogy az ember akcióba lendüljön, felvegye a pihenés és megnyugvás nélküli harcot. Tudja azt is, hogy a célok itt nem a legfontosabbak: a harc magában hordja céljait, ezért bemutatja e harc örökös megnyilatkozási formáit, rájuk építi költészetének hadakozó, tragikus világát amely oly-annyira hasonlít a mi reális világunkra, hogy költészetének megismerése után nem tudjuk megtagadni sem képzeletének világát, sem a valóságét. összetűzés a Zeniten kacsa a mosolyban Villanó-kék nap született Az ég bal hónalja alatt Éjfekete nap született Az ég jobb hónalja alatt Száll a kék száll a fekete A zenit vártornya felé Ahol most a romlás trónol Magunkba pőrén leszálltunk Fölnyitjuk a vakondtúrást Elsuttogjuk titkos nevét Szülőföldünk szép napjának Útnak indult háromfelé Arany három-láb a várból Torok Csaba fordítása A porban imbolyog Haltalan földi porban Nehéz csípőin Hullámok nyugtalansága Csámpásan Csetlik-botlik A gondolkodó nádszál Akárhogy is eléri Sosem Sosem tanul meg Járni Ügy ahogy egykor Vizek tükrébe hasított jÍcs Károly fordítása Ajkak szögletében Aranyat villant a sugár Hullámok álmodnak Sűrű Iángbozótban A kék szemű távolok Gomolygó gombolyagok Az éjfél szíve alatt Lomhán mozdul a dél Szelíd mennydörgés zizzen a csend remegő szálain Kovács T. Ilona fordítása szék Vándorló dombok fáradtsága Kölcsönzött formát Almos testének Örökké lábon Mely léptekkel nem levelez Elfeledte már Zöld menyasszony-fátylát De a lángok erdejében Eszébe jut az ág sikoltása Be szeretne Lerohanni a lépcsőkön Vagy a tar fej holdvilágánál Táncot ropni Vagy egyszerűen leülni Leülni egy idegen fáradtság idomaira Hogy megpihenjen folyondár Legtörékenyebb leánya A zöld föld alatti napnak Szökni vágyik A fal fehér szakállából Kinyújtózott a tér kellős közepén Szépsége teljében Kígyótáncával A szelek fejét elcsavarta De a vállas levegő Nem nyújtja neki a karját Ács Károly fordítása Ács Károly fordítása
