Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - Vaskó Popa: Versek
a kavics szíve hamut Játszottak a kaviccsal Mint afféle kő Játszott veldk mintha nem volna szíve Megharagudtak a kavicsra Széttörték a fűben Meglátták a szívét zavartan Kinyitották a kavics szívét Szívében kígyó Alvó gombolyag álom nélkül Fölébresztették a kígyót A kígyó fölszökkent a magasba Elszöktek messzire Messziről nézték A kígyó ráfonódott a láthatárra Mint egy tojást lenyelte Visszatértek a játék színhelyére Se kígyó se fű se kav'cs Sehol semmi körös-korul összenéztek elmosolyodtak Egymásra kacsintottak Ács Károly fordítása Ezek éjjelek azok csillagok Minden éj meggyújtja a maga csillagát S fekete táncot jár körötte Míg a csillaga el nem ég Az éjjelek aztán megoszlanak Ezek csillagok lesznek Azok éjjelek maradnak Újból minden éj meggyújtja a maga csillagát S fekete táncot jár körötte Míg a csillaga el nem ég Az utolsó éj csillagtalan éj lesz önmagát gyújtja meg Magában járja a fekete táncot Pap József fordítása Vaskó Popa Herald Eelma: Vár a falu, linoleummetszet, 1964
