Irodalmi Szemle, 1965
1965/4 - Monoszlóy Dezső: Csók
ti kiknek csak híd a csók melyen a mámor meztelen lépte jár ti is kik kishitű rollókkal éjjé fékezitek a hajnalig vágtató nappalt ti kiknek nyegle szelessége buborékká pattant feltörhetetlen magú tömör gyöngyöket ti kikre nyelvet öltöget önön nyelvetek barlangba tévedt kígyó feje mellyel saját fejetekben kergettek nyulat ti kik délibáb kutat hízelgő szavakkal mázoltok előre s riadtan meredtek csókotokra az üres csöbörre . <ráköpött dühötök csikorgó homok) ti is kik csíkos sport trikóba bújva mint salak pályára úgy futtok az újra ahol a rekord vágy majd rekordot érlel csók-csúcs turistái kötélmászó hévvel janus-száj kéjence hétfullánkú vággyal s ti kik tükörtestű ajakos virággal csak azért szemeztek hogy saját ajkatok teste nézzen vissza s a hamis harmatot a visszavert sugárt az elérhetetlenség pereme felissza s még ti is kiket Schopenhauer metafizikája csal csak lépre ajkatok lombikká formázott üregében már ott úszkál a kilenchónapos embrió ti is kiknek a csók csak arra jó hogy unalmatok fölött mint játszótér gyepén egymásra bukfencezzen két csörgősipkának álcázott száj ti kiknek ostor a csók mely míg csattan úgy piszkolódik be az öröm mint sáron át futó birkanyáj ti kiket a „mindegy“ villáma gémberít a tettre belenyugvástok sohase gondolt még lehetetlenre és egyetlenegyre ti kiknek szélfújta porzóként száll a szája s hulljon mocsárba rétre sivatagi tájra mozdulatából a véletlenség kormánya vicsorít ez irányítja röptét jobbra balra körötte leng a lehetőség Kelet Nyugat Észak Dél zamatja megérkezése zátony hajótörés
