Irodalmi Szemle, 1965
1965/4 - Monoszlóy Dezső: Csók
Seholsincs ördög sehányadik neje üljön a hihetetlennel riasztó nászt fejemben inkább mintsem hogy el ne áruljam nektek az egyetlen élet titkotokra érdemes titkát hogy rosszul csókolódznak ők is kik centiméterre tudják mint józan hajóácsok az előrefaragott óceánjáró vizi-útját szélesség-hosszúság délköreit térképezik a szájra mely mért vonalakkal be nem járható csupán a felfedezők még fel nem fedezett világa ők is kiknek szerep a csók kedvük gondosan szappanozzák s míg szavaik durrogó palackját kibontják habja már idegen festéket locsol ők is kiknek homlokig érő keresztvetése szájkosár rácsaként mered s mialatt a szent absztrakció a mennyel szenveleg testté nőtt szájuk a múlandóságot habzsolja lelketlenül s ők is kiknek a csókja a mindennapok megszámlált hintajába ül akiknek jónapot jóreggelt jó estét a csókja nyelvükkel hozzá unott jó étvágyat csettintenek s ők is kik a harcost érő kincseket csókjaik trójai lovában csempésznék a várba s nem értik hogy a csókba önmagába nem ily álvemhességet rejtett a sors s ők is kik sarcolva nyúlnak érte balga hittel hogy a csókot egy másik szájról letépve szájukra kenhetik ők is kik ezeregyedik ügyes-bajos dolgukként betervezik s mielőtt még sor kerülne rája csókgrafikonjuk eiőrejegyzett árnya jegyzetfüzetükből ágaskodik ők is kiknek mosdótál a csók szörnyűségeket feloldó inhalálás ellenméreg bódító butító bölcső két ívből sodort vörös cső hová önmaguk elől bujócskát játszani bekúsznak ők ^ kik csókjaik jegyre adják ajkukat gombnyomásra nyitják mint modern ajtaját villamosnak autó- vagy trolibusznak ők kik napszúrásoktól cserzett bőrrel a szembejövőkkel olajra balzsamra alkudoznak
