Irodalmi Szemle, 1965
1965/3 - FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 III. Ruby (befejező rész)
9. New York Times, 1964. március 16: Rögtön az ítélet felolvasása után odakiáltott Belli Rubynak: „Sose búsulj, Jack, fellebbezünk, és vale, Dallas!“ New York Herald Tribune, 1964. március 21—22.: Phil Burleson védő kérte a törvényszéket, hogy újítsa meg az eljárást. Indokolás: a per folyamán, amikor Jack Rubyt bűnösnek találták Lee Harvey Oswald meggyilkolásának vádjában, a bíróság 182 esetben sértette meg az amerikai jogot. Brown bíró állítólag a következő durva hibákat követte el elsősorban: 1. Nem engedte meg, hogy az ítélkezés Dallason kívül történjen meg, amelynek lakosai képtelenek a tények objektív megítélésére. 2. Olyan személyeket sorolt be az esküdtszékbe, akik a televíziók képernyőin látták, hogyan lőtték le Oswaldot. A védelem azt állítja, hogy ezek tanúk, és azért nem tölthetik be az esküdtszék szerepét. 3. Visszautasította a kérelmet, hogy még a tulajdonképpeni per előtt indítsanak egy különleges eljárást, amely Ruby beszámíthatóságára korlátozódnék. 4. Megengedte, hogy a rendőrök tanúvallomást tegyenek, akik elmondták, mit mondott nekik Ruby a letartóztatás után. New York Times, 1964. április 25—26.: Az őt naponta látogató személyek szerint Jack Ruby hallucinációkban szenved, amelyek komoly gondot okoznak. New York Herald Tribune, 1964. április 27.: Ruby öngyilkosságot próbált elkövetni: három méteres nekifutással fejjel belerohant a falba. A börtönőr megakadályozott minden további kísérletet, és elvitte a kórházba. Ott megállapították, hogy csak egy dudor van a fején. Holnap reggel kerül sor a tárgyalásra, amelyen Brown bíró a védelem kérelméről dönt, hogy Rubyt szállítsák át a kórházba, ahol újra megvizsgálják a lelkiállapotát. New York Times, 1964. április 28.: Ruby az emlékiratát írja. (Cím). New York Herald Tribune, 1964. április 28.: Brown bíró elvetette a kórházi kezelés iránti kérelmet. De Ruby nővére megkérte a bírót, hívja össze az esküdtszéket és nyújtson be neki elbírálás céljából egy kérdést: beszámítható-e pillanatnyilag az elítélt vagy sem? Az ügyészség nem hivatalos véleménye szerint nem marad más hátra a bírónak, mint hogy ezt az új eljárást megengedje. New York Times, 1964. június 2.: Brown bíró elrendelte, azonnal kezdjék meg a pszichiáterek Ruby kezelését a börtöncellában. New York Herald Tribune, 1964. augusztus 8.: Brown bíró elvetette a perfelújítási kérelmet. Ruby védői nyilván tovább fellebbeznek. Times, 1964. március 16.: Amíg Ruby kimeríti az összes fellebbezési lehetőségeket, két évig is eltarthat — sőt, még ennél is tovább. A Kewnedy-merénylet kezdetben mint bűnügyi dráma vonta magára a közvélemény figyelmét, de kezdettől fogva ott rejtőzött az ügy hátterében egy izgató politikai dráma is. Az elnök számára kritikus volt ez a kor: politikai koncepciója a szélső jobboldal elkeseredett, összpontosított ellenállásába ütközött, azokban a pillanatokban már maga is meghátrált egy kicsit, és úgy látszik, mint politikust és mint embert egyaránt meglepte egy kicsit az összecsapás hevessége és irracionális volta. Valószínű, hogy ennek a politikai válságnak a leküzdéséhez szerinte — ne feledjük, hogy akkoriban már tulajdonképpen elkezdődött a választás előtti kampány — talán néhány további részleges kompromisz- szumra is szükség lett volna; ugyanakkor viszont sok jel arra mutát, hogy a választások után, amelyek csak megszilárdították volna helyzetét, Kennedy még következetesebben készült megvalósítani a maga „felvilágosult amerikanizmusát“. Mindez ma csak feltevés lehet, önmagukban véve csak történelmi szempontból érdekesek — de 1963 őszén ezek a felmérések alakították ki a politikai légkört és vele együtt az „objektív“ politikai helyzetet is. Röviden: politikai tényezők voltak, és minden (kétséget kizáróan hatottak a szélső jobboldal viselkedésére is. Ez ugyanis látta, hogy további négy éven át a Kennedy-konmány lesz az úr, s ez az időszak elég hosszú lesz ahhoz, hogy a mérsékeltebb, sőt szabadelvűbb áramlatok lényegesen, sőt, lehet, hogy döntő mér10.
