Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - Dávid Teréz: Kádervallomás (regényrészlet)
ka . .. Már úgy értve, hogy neked nem esik bajod. Manapság még a nagyanyád, a zsellérlány miatt sem kell bizony restellkedni. Csakhát... sajnos, olyan rovat nincs ezen a papiroson, ahol azt kéne odaírni... nagyanyja származása ... És még te zúgolódol a sok kérdőjel miatt. Én mondom neked, nagyon is kevés kérdőjel kunkorodik itt ahhoz képest, amennyit én szeretnék mondani a világnak, ha életben lennék, és engem kérdeznének... No, nem mondom, elég szépen odaírtad a nevem, bár az S betű farka szebben is kunkorodhatna. Ha láttad volna, milyen szép S betűket meg Zé betűket kunkorított édesapám, a te boldogult nagyapád az út- széli feszületekre. Meg a zsidó sírkövekre kancsót meg fűzfát meg mindenféléket faragott. Mondta is a Piroska nagyapja, akinél a mesterségét nagyapád kitanulta — meg vagyok elégedve veled — fiam... ilyen szép munkáért gyalog mennék ki a saját temetésemre. Nem tudta akkor, hogy meg is teszi... A sírkamra szájáig meg sem állt. Igaz, akkor még gáz se volt a világon..., csak egyéb méreg... Ez arról jut eszembe, hogy látom, azt kérdik tőled, mikor születtem. Hát írd oda, hogy tíz évvel voltam fiatalabb apádnál, de hússzal voltam öregebb, mire megvénültem. Mert olyan nehéz életem volt mellette. Mert édesapád, az én áldott Jencim — nem volt erre a világra való. De ezt már inkább oda jegyezd, lányom, ahol arra kell megfelelned Anyád foglalkozása: hát írd oda helyettem, hogy hat gyereket szültem, négyet felneveltem... Na, dehát, úgy látom, erről másutt esik szó. írd hát akkor, hogy napestig gürcöltem, főztem, mostam, vasaltam. Az volt a foglalkozásom. Varrtam is, de csak titokban... Ezt ne írd oda, lányom, mert még meggyűlik a bajod az adóbevallás miatt... Meg aztán nem is tanultam én sohasem varrni, csak úgy magamtól jöttem rá, aztán ha valamelyik kuncsaftom még életben van és megtudja, hogy nem bécsi szalonban tanultam a mesterségem, tán még utólag visszakéri a fazondíjat. Merthát ügyvédné voltam, az istenit annak a világnak és adni kellett a nívóra, legalább nekem ha már atyád fütyült rá. Mondtam is neki napestig, hogyhát dehogyis megyek hozzá, ha tudom, hogy olyan ügyvéd is létezik a világon, mint amilyen ő volt. Mondtam is neki... Inkább a prófétaságból vizsgázott volna, mert inkább ahhoz volt neki tehetsége, mint a megélhetéshez. Kérdeztem tőle, milyen egyetemen tette le a vizsgákat, hogy átengedték, mert bizony, amit ő hirdet, az inkább világmegváltóhoz illik és nem doktor juris Takács Jenőhöz, nyugodjon békében haló poraiban... De jó ember volt. De nagyon jó ember volt... Ügy nézett fel reám, mintha oltárképe lennék. Hát ő tehetett-e vajon arról, hogy cselédleányra sem tellett a keresetéből? Nem tehetett bizony. Igaz, — nem is egyezett volna bele, mivel azt mondta, hogy ő nem zsarolja ki más erejét. A másét sem. Csak az enyémet. Egy próféta felesége dolgozzék! Legyen prófétáné ... Szolgáljon számára- enyhítő körülményül az előtt a bíróság előtt, ahová megérkezett, hogy emberségből tette. Dehát ilyesmit talán oda se írj. Nem szeretném, ha halot- taiban rosszul esne neki. Azután meg ez az én politikám, nem az övé. írd csak oda, lányom... írd csak oda! Anyám politikai meggyőződése a jóság. Életében is azt mondotta mindig. — A jóság kötelesség... A jóság az az erő, ami megmentheti romlásától a világot. — -Hogy hol tanultam ezt a politikát, lányom? Meglehet, apádtól, bár ő másképp fogalmazott... de én így értelmeztem mindazt, amiről ő barátaival beszélgetett hosszú, téli estéken, amíg én öltögettem szövetbe, bársonyba, selyembe — más emberek hivalkodásába — saját politikai meggyőződésemet... Csak a jóság mentheti meg a világot romlásától, lányom, csak a jóság. Nevezzétek ti akárhogy.. . jóság az valóságban! Ez az én politikai meggyőződésem, odaírhatod bátran! Azonkívül minden egyébben megegyeztünk apáddal. Nem volt nekem külön utam soha. Se külön állampolgárságom. Se más nemzetiségem ... se másutt lakásom ... Most is együtt vagyunk, mint harmincöt esztendeig, odalent. Kár, hogy nem hiszitek, hogy létezik mennyország. Milyen jó lenne, ha most azt hinnétek felőlünk, hogy együtt sétálgatunk a nagy kék égi mezőn, virágot gyűjtögetünk, csillagvirágokat, bárányfelhők legelésznek a lábainknál... és ... Ah, dehát nem is folytatom. Dehogyis ülne velem itt apád, aki maga se hitt ilyesmibe ... Ö azt mondaná... A szellem számára nem kell mennyország. Ameddig valaki megtart emlékezetében, addig élek. Ha valaki megtartja emlékezetében, amit hirdettem, akkor nem éltem hiába... — mondaná apád. Tehát lányom, ne írj oda semmit, — oda, ahol azt kérdik — Vallása. — Mert apád hite szerint nem vagyunk sehol. Sehol... Nekem pedig elég, ha látom milyen szépen sorakozik ismét egy rubrikában a ne
