Irodalmi Szemle, 1965

1965/1 - Dávid Teréz: Kádervallomás (regényrészlet)

vem apád nevével... Takács Jenöné, szü­letett Szász Erzsébet... Akárcsak a házassági levelemen, amikor leírtuk leg­először. Gyermekeim: Karikás Jencike ... Született... Nem született! Azért nem született, mert nem lett volna hova tegyük a gyerekágyat. Nem is lett volna miből megvegyük. Ott laktunk a fodrászműhely mögötti kiskamrában és álmodoztunk. Pista azt jósolta... fiú lesz és apám nevét fogja viselni. Én azt mond­tam, okos lesz és abban a nagy felfordu­lásban nem kívánkozik a világra. Pista azt mondta, hogy akkor mit ér az egész élet? Gyerek nélkül. Ha neki nem lesz utóda, akiben folytatódjék, kihal vele a Karikás nemzetség, mert az élet aránylag elég hosszú. (Legalább is akkor úgy hittem.) És különben sem tudom, hol fogom szárí­tani a kimosott pelenkákat, ha a gyerek megszületik. A fodrász-szalonban mégsem lehet. Azt Blau Piroska is kikérné magának. Pista fütyült Piroskára... a fiát pedig a térdén kívánta lovagoltatni. De ha véget- ér a rossz világ — mondotta — vásárol egy motorbiciklit. Együtt robognak kirán­dulni vasárnaponként, ő és a gyerek. Ha rászánom magam, engem is bevesznek a mellékkocsiba. Emiatt mindig összevesz­tünk. Én tiltakoztam a bolond ötlet ellen. — Lelketlen apa, aki egy kisgyereket maga mellé ültet a robogó motorkerékpárra. Pista azt válaszolta, hogy maradi asszony, aki a fiát a szoknyája mellett tartogatná. És kikérte magának azt is, hogy beleszóljak a gyermeknevelésbe __Mit válaszolhattam v olna erre? Azt mondtam, rá bizom a gyermeknevelést, rablóvezér le£z az utód­jából, akárki meglátja ... Tévedtem. Jencike nem lett rabló vezér. Jencike a világra se jött. Azaz mégis. Há­romhónapos magzat korában angyallá vált és elrepült. Az után a hosszú éjszaka után, amikor kiverték két fogamat. A felső bal hármast és négyest, ahol most hidat hor­dok ... Jencike elment! De azért nem halt meg. Él bizony. Na­gyon is. Elbeszélgetünk együtt régi időkrői, az apjáról, aki azt szerette volna, hoqy benne éljen tovább a Karikás család. Jen­cike jó fiú. Nem szemtelenkedik, nem is felesei és nincsenek huligán hajlamai. Mo­torkerékpárra sem ül, pedig biztatgatom, mondom, apjának öröme telne, ha látná, hogyan száguld... ki a szélbe, a viharba. Csak menjen, mondogatom neki... Menjen.. . Anita büszkén feszít a háta mögött a kisülésen. Bradáč Mária Antónia ... Hugó­tól való kislányom. Mert most már bevall­hatom, főleg miatta hagyott itt Hugó. Azt mondta, gyerek nélkül nem ér semmit az élet. Kell valaki... kell Jutka helyett, aki az édesanyjával, Hugó feleségével — a gázba ment. Jutka kell... vagy Anita kell. Valaki kell az ember mellé, hogy legyen miért élnie, küzdenie. Igazat adtam neki. Legyen gyerek — mondtam. Azután majd meg esküszünk, — így Hugó. Megeskü­szünk, mondtam. — Sohanapján — gon­doltam. Nem lehet Anita, nincs Jutka... Az orvos figyelmeztetett: soha többé. Senki... Azután a hosszú éjszaka után ... Hugó Is elment, de Anita itt maradt. Hűvös kezével simogatja fejem, ha elne­hezedik. Hiába! Leánygyerek az mégis leánygyerek! Jenci száguldozzon motorke­rékpáron ... Anita maradjon velem estén­ként ... Olvasgatunk. Szereti a mesét. Én mesélgetek az apjáról, aki elment. Elment, mielőtt ő csírává fogant volna. Anita, ked­venc gyerekem ... Talán azért mert lány. Talán azért, mert Jutka gázba ment... Anita nagyon fáj... Nem úgy Lali... Lukovič Lali... Lajosom hallgat róla. Mindig róla hall­gat. Én is. Nem emlegetjük, mert tudjuk, hiába. Lajosom annyit mond néha... tudod, a Ferim ... (Házasságon kívül született fia volt. 39-ben esett el a fronton!... Tudod, Toncsika, az én Ferim ... hároméves korá­ban ... ezt tette, hatéves korában — azt mondta ... okos gyerek volt. És én tudom, hogy Ferit mond, de Lalira gondol, aki nem és nem akar megszületni. Nem is fog soha, pedig szívesen dúdolnám neki — csi- osíj... ja, babúj ja... ha nincs is sok ér­telme, Lali megértené, mert anyám nyelvén dúdolnám.. . Lali lehetne az én vigaszom... Három gyermekem nincs: Jenci, Anita, Lali... Hivataluk nincs. Állampolgárságuk nincs. Lakásuk sehol. Nem tartoznak semmiféle politikai szer­vezethez. Csak száquldanak, száguldanak motorke­rékpáron az idők végtelenségében, vad vi­harban, tűző napsütésben és én várok rájuk meleg vacsorával __Várok ...

Next

/
Thumbnails
Contents