Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (3. folytatás)
földgáz, kölcsönösen alig különböztethető meg egymástól. Connally törekvésére, hogy kielégítse a konzervatívokat, jellemző, hogy a texasi demokrata párt választás előtti kongresszusán, ahol a kormányzó volt a korlátlan úr, senki egy szóval sem tett említést a Kennedy- kormány létezéséről, és a határozati javaslat, amely egyetértését fejezi ki a programjával, odáig sem jutott el, ‘hogy szavazás alá bocsássák.1' így járt hát el az a politikus, aki Johnson megbízásából két évig maga is tagja volt a Kennedy-kormánynak, és csupán kevéssel a kongresszus előtt tért vissza Texasba, hogy ott megerősítse az alelnök befolyását. „Érthető, hogy a konzervatív szárny megbékélése nem örvendeztette meg a liberálisokat — s azok annyira erősek, hogy a primőr választásokon a szavazatok 49 százalékát szerezték meg Don Yarborough számára.“ A Nation akkor egészében így értékelte Connallyit: „Johnson alelnök mérsékelten konzervatív szövetségese, olyan politikus, aki egy bizonyos óvatosság mellett lojális a demokrata párt összamerikai vezetése iránt, de a kormány programjait nyilvánosan nem fogja támogatni.“ Tower végül a választásokon alulmaradt. A hagyomány tovább élt: demokrata politikus lett a kormányzó. Johnson frakciója pedig megszerezte a döntő befolyást a texasi politikában az elkövetkező négy esztendőre. 1964: „Azzal a tragikus texasi látogatással“, írták a szemleírók, Rowland Evans és Robert Novak a New York Herald Tribune-ban 1963. december 11-én, „ki akarta békíteni Kennedy a párton belüli ellenitéteket egyrészt Yarborough szenátor, másrészt Johson alelnök és Connally kormányzó között“. A dallasi repülőtéren „rábeszélte Yarborought —, hogy Johnson autójában utazzon (a városba). De ezzel semmi nem oldódott meg. Még néhány másodperccel a gyilkosság előtt is szótlanul, feszült és ellenséges hangulatban ült egymás mellett Johnson és Yarborough.“ Kennedy, természetesen, a volt miniszterével hajtott, és útközben csevegett vele, de közben mindenki tudta, hogy politikai vonalon közelebb áll Yarbo- rough-hoz, az ellenlábasához, sőt, személyes ellenségéhez. „A merénylő keze mindent megváltoztatott.“ Connally nevét attól a pillanattól fogva egy lélegzetvételre ejtették az elnök nevével, és legalább egy bizonyos időre úgyszólván érinthetetlen latt a kormányzó személye. „Connally egy sebesült hős — s így Yarborough frakciója feladta a reményit, hogy megszabadulhat tőle." Másrészt „Johnson, aki most világméretben politizál, lemondott a tervekről, hogy likvidálja Yarborough-t. De nemcsak személyekről van itt szó. „Yarborough következetesen liberális, Connally következetesen konzervatív. Mindkettőnek tiszteletreméltó létszámú követője van. Számukra a békés egymás mellett élés nem lehet tartós a párton belül. A nyugalom a texasi demokraták között még nem béke — csupán fegyverszünet." Hasonló következtetésre jutott már egy héttel azelőtt — 1963. december 6-án — a Time című hetilap, amikor a texasi demokraták körében uralkodó viszonyokat ebbe a három mondatba tömörítette: Mindenekelőtt azonosította Connallyt Johsonnal, egyértelműbben, mint bármiikor azelőtt: „Connally Johnson sokéves politikai „menedzsere“, kampányainak agya 1937-től 1960-ig.“ Másodszor konstatálta, hogy „a texasi kisebbségi csoportok (nyilván a négerek és a mexikóiak — D. P.) felháborodnak elutasító magatartása fölött a polgári jogokról szóló kormányjavaslatnak azzal a részével szemben, amely a faji megkülönböztetés felszámolását illeti a szállókban, vendéglőkben, autóbuszokon, stb.“. Harmadszor: „Saját pártján belül politikai vihar van készülőben, mert a harcias liberálisok panaszkodnak, hogy Connally, Johnson jóváhagyásával, túlontól gyakran kárhoztatja őket tehetetlenségre.“ De nyílt konfliktusra nem lehetett Johson- nak szüksége. Oka a soknál is több volt erre: lejár Connally és Yarborough választói időszaka, és mindkettő újra jelöltetni akarja magát; Goldwater szélsőségesen reakciós republika- nizmusa a „konzervatív“ déli demokraták számára egyre hatásosabb csalétek, az elnök államában dühöngő ellentétek róla magáról sem adnak jó bizonyítványt; minden újabb hír, amely a texasi frakcióharcokról érkezik, felidézi a különös körülményeket, amik között Kennedyt meggyilkolták. Az elnök aki soha nem felejti el, hogy texasi beavatkozásra szánta el magát. „Johnson meghívta Yarborough szenátort, addigi politikai ellenfelét a Fehér Házba, és a karácsonyi ünnepek alatt meglátogatta austini otthonában. Ez a barátság nem tetszett Connally kormányzónak, aki a konzervatívokkal áll szoros kapcsolatban.“ Ez volt — ahogy a New York Herald Tribúna írta 1964. február 10-én — a kezdete annak a manőverezésnek, amely egy kompromisszumot lett volna hivatva szolgálni: „Sem Yarborough-val, sem Connalyval szemben nem lép fel ellenjelölt, akinek a győzelemre reménye volna.“ Connally nem hitt ebben túlságosan, de a fegyverszünet mégis eltartott egy darabig. „Ekkor lépett színre Don Yarborough, aki egyszer már komolyan veszélyeztette Connallyt, és 1964. január 25- én bejelentette, hogy jelölteti magát a kor
