Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - FIGYELŐ - A Szlovákiai Írószövetség magyar csoportjának 1964. novemberi ülésén elhangzott beszámolói (Turczel Laljos, Koncsol László, Dobos László)
ságú Tőzsér viszont az eddigi, az Illyés-i és József Attila-i hagyományhoz is kötődő kifejezésformáinak a továbbfejlesztéséért, s a legújabb költészeti törekvések elemeivel való gazdagításáért küzd. Egyszóval a különböző módom kereső-kísérletező, különböző utakat- próbálgató három költőben — és a velük rokonszenvező társakban — csak az a közös vonás — ez azonban lényeges — amiről fentebb szólottunk: az elavult és degradálódott szemléleti módszerek negációja, az útkereső szenvedély erős intenzitása és a líránk általános megújhódásának heves vágya. Nagyon üdvös lenne, ha ez a meg- újhódási-imegújítási vágy s az azt elősegítő útkereső szenvedély és elszánás minél több költőnk közös tulajdonságává, vonásává válna. Az így kialakult nemes versenyben dőlne aztán el, hogy melyik irányzat, melyik út a legjobb, legkorszerűbb és legproduktívabb ... Roncsol László Minden nagy fejlett prózairodalomnak háttérre,, gazdag és mély táptalajra van szüksége alhhoz, hogy egyáltalán kifejlődhessen. Kell az írónak és az általa képviselt társadalmi közösségnek egy történelmi távlat, amelyből visszanézhet a múltba, és amelynek alapján kifejlődhet benne a jövőt is előre látó ösztönös érzék. A nagy, szin- tétikus prózának társadalmi bázisra van szüksége, osztályok mozgását és történelmi változásokat átfogó koncepciókra a valóságban, a társadalmi tudatban és az íróban egyaránt, még akkor is, ha „csak“ novellákat ír: egy-egy jól megírt elbeszélésben ugyanis, ha mélyére nézünk, gondosan elemezzük, minden bonyolultságával, ott van ez a társadalmi bázis, a maga pszichológiai vetületében. Prózánk kétségtelenül fejlődik, számban mindenekelőtt, de ez a számszerű fejlődés már önmagáiban véve is létrehoz egy bizonyos mértékű minőségi többletet. Helyzetünknek azonban a próza fejlődése szempontjából van néhány nagy hátránya. Az első mindjárt az, hogy nincs meg hozzá a szükséges társadalmi háttér, vagy ha mégis megvan, hát töredezett. A történelmi háttér már megvolna hozzá, átéltünk a múltban egyet-mást, de a sokféle tény útvesztőiben könnyen eltévedhet az ember, másrészt — amint ezt majd Dobos László regényében látni fogjuk — a történelem annyira a passzivitásba szorított minket, hogy a tetteket, cselekvést követelő próza csaknem tehetetlen a mi viszonyaink között. Azonkívül voltak nemzetiségi életűnk történetének fehér foltjai. Hosszú ideig tabu volt a múlt, vagy eleve adva volt a tények magyarázata, csaknem minden önálló megközelítési lehetőség kizárásával. így aztán az önmagában véve érdekes, epikai ábrázolásra alkalmas valóság is elsikkadt: ha volt távlat az íróban, nem nyilatkozhatott meg, nem valósulhatott eleven műalkotássá. Társadalmi, történelmi és művészi gondolkodásunk most kezdett csak felszabadulni a megkötöttségek alól, és az eredmény rögtön meg is mutatkozott. Részben az 1963- as, részben pedig az 1964-es kiadói év jelzi ezt a minőségi fejlődést. Az írókban ez a folyamat persze korábban lebonyolódott, szándékban 1960—61, megvalósításban pedig valamikor 1962—63 táján, ösztönzője részben a külföldi szocialista irodalmak fejlődése, részben a világirodalom legnagyobb élő képviselőinek hatása volt, de végső soron a párt XII. kongresszusa szabadította fel az írókban az alkotás bátorságát és tette lehetővé a művészi elmélyülést. Irodalmunk, s benne prózánk is leküzdötte az indulás gyermekbetegségeit, s ma már szolid művészi színvonalra fejlődött. Persze, továbbra is fejlődő, mindenekelőtt pedig kísérletező próza ez, mind a termék egészét, mind egyes művelőit tekintve. Mács és Dávid Teréz kötetére is érvényes ez a megállapítás, nem is szólva Duba változatos témavilágáról és formakultúrájáról. A szlovákiai magyar novellairodalom három kötettel szaporodott az elmúlt évben: Duba Gyula „Csillagtalan égen struccmadár“, Mács József „Megbillen az ég“ és Dávid Teréz „Kísértetek múzeuma“ című könyvével. Mindháromra jellemző a kísérletezés valamilyen vállfaja, akár a témaválasztást, akár a formai megoldásokat vizsgáljuk.
