Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - Kmeczko Mihály: Vers - Ébert Tibor: Vers
Közéletünkben és a sajtóban egyre több szó esik az értelmiség társadalmi szerepéről. E megnövekedett érdeklődésnek kettős oka van: az egyik; szükség volt a személyi kultusz éveinek sok esetben értelmiség ellenes megnyilvánulásainak felülvizsgálására, illetve korrigálására. Ezt bizonyítják a szocialista országok munkás és kommunista pártjainak az értelmiséggel kapcsolatos nyilatkozatai is. A dogmatikus gondolkodás lebecsülte az értelmiség szerepét és munkáját. Az értelmiség bizonyos rétegeit évek hosszú során bizalmatlanság légköre övezte, ami kedvét szegte kezdeményezésének és fékezte alkotó munkája kibontakozását. A másik ok; a társadalom irányítása és szervezése egyre több szakértelmet, kutató-elemző munkát igényel. Életünk számtalan bonyolult jelensége (gazdasági, közigazgatási, kulturális) ma már csak a tudományos megismerés eszközeivel mérhető fel. Megnőtt az értelmiség társadalmi szerepe s ezzel együtt felelőssége is. A csehszlovákiai magyar értelmiség szerepe alapvonásaiban azonos a cseh és szlovák értelmiség társadalmi küldetésével. De az egyező vonások mellett létének megkülönböztető jegyeit is hangsúlyozni kell. Ismert okoknál fogva a felszabadulást követően szinte értelmiség nélkül moradt a csehszlovákiai magyarság. Az ittmaradt idősebbekre és a városba, iskolákba áramló fiatalokra az ürességet, a hézagot pótló szerep várt. Értelmiségünk zöme fiatal. Magatartsását meghatározó korélménye a fel- szabadulással kezdődik. Műveltségét, tapasztalatait, életfelfogását, világképét a szocialista életkörülmények határozták és határozzák meg. Az ötvenes években meginduló szellemi életnek döntő lökést adott a tömegek és az akkor még kisszámú értelmiség lelkesedése. Azóta közel másfél évtized telt el. Értelmiségünk száma sokszorosan megnőtt. Ezért szükségét érezzük annak, hogy lehetőségeinkhez mérten áttekintsük a csehszlovákiai magyar értelmiség helyzetét, összetételét és rámutassunk magatartásának jellemző vonásaira. Közvetlen véleménycsere formájában folytatólagosan szeretnénk felmérni értelmiségünk jelenlegi helyzetét. Első alkalommal fiatal értelmiségüeket hívtunk meg szerkesztőségünkbe kerekasztal beszélgetésre (Anti Adolf, gépészmérnök hallgató, Bárczi István tanító, Czikó Elemér gépészmérnök, Cselényi László költő, Fonod Zoltán újságíró, Herdics János orvostanhallgató, Kardos István adjunktus, Lukács Zsigmond irodalomszakos egyetemi hallgató, Mács József író, Monoszlóy Dezső költő, Mózsi Ferenc a magyar iskolák központi inspektora, Nagy János szobrász, Ozorai Katalin népművelési dolgozó és Szeberényi Zoltán adjunktus). A beszélgetés főleg három kérdésre összpontosult; a csehszlovákiai fiatal magyar értelmiség helyzetére, összetételére és társadalmi aktivitásának jellemző vonásaira. Az elhangzott véleményeket, válaszokat az alábbiakban közöljük. a csehszlovákiai magyar értelmiség helyzetéről disputa
