Irodalmi Szemle, 1965

1965/1 - Lehocky Teréz: Amikor a kakas háromszor kukorékol

— Miféle maskarát csinálsz — vonja kérdőre.

— Ha vétettem, bocsáss meg, — szólal meg a szeretője. — Megtértem és megyek a pusztába.

Duplán kívánja a lányt, mert érződik az ellenállása. Azt a tisztaságot akarja bemocskolni, beszeplősíteni, amit annyira véd. De nem tud otromba, disznólkodó és erőszakos lenni a szeretőivel. Ebből a szempontból tisztára görög.

— Na szép. Nasoraer lettél. Egyik napról a másikra. Beléd esett a szent kór. Nem közösülünk. Bőjtölünk, Sabbath napon megmeredünk, mint egy halott.

A soványka lány bólint.

— De hát miért ? Hogyan ? . . . Nem értek semmit.

Elrohan. Meg kell bolondulni! Még a babája is nekiállt háborogni. A métely alszik az emberek tudatában és egyszerre csak kitör, mint az árvíz és elsöpör mindent az áradatával.

A hitvesi vacsorán komor. A száján fáradt, sötét jegy, Salome ismeri: vészjel. A két fiát tudakolja, de csak illendőségbő). A7 idősebbet, Arisztobolost szereti, az az ő vére. Ha nem lesz kardja, kaszával is nekimegy a világnak. Az ifjabbik nyakas zsidó. Papnak, írástudónak született. Olyan csavarintosan énekli a Tórát, mint egyik hivatásos kórista sem.

— Alexandra, — szól a feleségére. Kint van a teraszon.

Semmi,

— Alexandra! — tornyozza fel a mérgét.

— Hogy a... — Tudja, hogy először is hallotta a hívását. Durcás, mert nem Sa- loménak hívja.

A királyné lassan jön be a terembe. A félhomályban elviselhetőbb az öregsége. Bizony, nem makulátlan pihés galambot kapott benne, hanem nálánál kilenc évvel idősebb sógorasszonyt, feketébe bújtatott özvegyet. Amikor királybátyja, Júda, vérzésben elpatkolt, magtalan nejét Mózes betűje szerint a nyakába varrták: csinálj neki gyerekeket a holt helyett, a nemzetség kedvéért.

— Hívtál Ba’al?

Alexander a neje arcába szeretne vágni garázda ököllel. Tessék! Ahelyett, hogy örvendezne a királyi jászól mellett és csöndesen zabálna, még bosszantja. „Ba’al“-t mond. Micsoda Ba’al? Kánaánban vagyunk, vagy hol a csudában. Görögül beszélj, te dög, te ... Bestia!

Csak magában pocskondiázza hites asz- szonyát. Külszinre eddig még mindig udvarias volt. Most azonban felpattan a görögös székágyról és belesziszegi Salome arcába az első fenyegetést.

— Mégegyszer merészeld mondani, hogy ba’al, vagy ha’melech. Buta liba! Akkor...

Megmutatja neki ütésre emelt tenyerét. Az ágyasait sose páholná el. Tudja, mi az illem.

Felháborodva folytatja.

— Vak vagy? Süket vagy? Nem tudsz olvasni? Minden pénzemre rá van vésve, hogy Basileos Alexander. Semmiféle főpap, semmiféle zsidó hitközség. Júdea birodalma és kész.

Salome megvetően hallgat. Ez még jobban ingerli a királyt, mintha szájaskodna.

— A farizeusokkal állsz össze. Ha meglátom holnap az oltárnál a bátyád savanyú pofáját, a szenteltvizet puttonyostul a nyakába zúdítom. És még beleköpök. így... és nagyot sercint a felesége elé. „Kihúzom a lábamat a városból és máris a tisztelt sógorom kapciáskodik a perisaje nevében. „Chaberim‘‘-nek szólítjátok egymást. Testvérek ... hahaha ... és megmossátok a csavargók lábát. Megtérítik a condrákat. Maholnap egyetlenegy lotyó se lesz, mind Jehovah lábaiba fog kapaszkodni.“

A királyné ábrázata is pulykavörös. Megpróbálja leszerelni a férjét: „nem igaz“, „honnan veszed“, „mit kevered össze a farizeust az esszejánusokkal“ és a többi, de a megvadult, felpaprikázott ember túlordítja.

— Mit gondolsz, meddig tűröm, hogy a farizeusok úgy csűrjék, csavarják a Tórát, míg kipotyog belőle valami „szamaritánus“ megoldás? Ha ez így megy, egy szép napon megfoghatom az ekeszarvát és te meg szőni fogsz, mint egy zsidó Penelope. Mi?

A hatalmas termetű, élemedett asszony zsírpárnás nyaka tele van fekete lencsékkel. A hasán rétegben ül a szalonna. A keze- fején egyre szaporodnak a vénség szeplői. ízlése sincs. A szarmonauták dámáinak óriási színes fülkarikáját viseli.

Alexander meg világfi a javából. Galilejai harcos hellének közt élt. Vad, fanatikus katonaszelleme miatt tulajdon apja se szerette.

Salome első férje, Juda, is ilyen tobzódó, féktelen húsvér ember volt, tele őrült álommal, hogy leigázza az arabokat, Szíriát, a parthusokat, örményeket, hogy kikergeti a befészkelődött rómaiakat és egyenest Alexandriába lovagol. Amikor a két fogságban sínylődő testvér közül férjnek Alexandert választotta, meg volt arról győ